Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

A kőbányai küldött arról beszélt, hogy sok dolgozó már felvenné a munkát azért, hogy pénzhez jusson. Javaslat merült fel arra vonatkozólag, hogy általánosan vegye fel a munkásság a munkát, mert úgy látszik, az oroszoknak is és a Kádár-kormánynak is mindegy, hogy meddig sztrájkolnak, és így csak az ország gazdasági helyzete romlik le, és a dolgozók jutnak teljes nyomorba, viszont ha már megindult a munka országszerte, akkor egységesen kell csinálni később egy 24 órás sztrájkot, mellyel a munkástanácsok megmutatják hatalmukat, és ez olyan sztrájk lenne, ahol 24 órára az országban minden élet megállna. A vagongyár részéről Vadas fm. vázolta a győri helyzetet, és rávilágított arra, hogy a véres forradalmon már túl vagyunk, elég vér ömlött ahhoz, hogy az egész világ tudatában legyen annak, hogy nem fasiszta csoportok [zavargásáról], hanem az egész nép egyöntetűen kinyilvánított, törhetetlen szabadságvágyáról van szó. Most jön tehát a nehezebbik rész, tudniillik hogy amit kivívtunk, azt meg kell szilárdítani, és tovább kell építeni. Vázolta, hogy Győrben és Győr[-Sopron] megyében a munkástanácstagok már mindenhol ott vannak a városi és megyei, valamint a járási tanácsokban, [ellenőrzik] a rendőrség és honvédség [összetételét] egyaránt, úgyhogy már semmi sem történhet Győr[-Sopron] megyében a munkástanácsok tudta nélkül. A budapesti küldöttek elismerték, hogy ez helyes, de közölték, hogy Nagy-Budapesten sem hírközlés, sem közlekedés nem áll rendelkezésükre, és így ezen a nagy területen még nem tudtak megfelelően szervezkedni. Most azonban már ők is hasonló módszerhez fognak folyamodni. A bányászküldöttek továbbra is kitartottak volna a sztrájk mellett, azonban belátják, hogy a budapesti munkásságnak nincs anyagi ereje, és immár lassan borzalmas helyzet alakul ki. Egyébként az egész budapesti nép töretlenül kitart követelései mellett, és nem hisz a Kádár-csoportnak. Semmi szín alatt nem ismeri el kormánynak. Tárgyalás közben a karhatalom parancsnoka, egy magyar őrnagy akart mindenáron bejönni a tanácsterembe, és mikor már nagyon követelőzött, akkor felfüggesztették a tanácsülést, és elhatározták, hogy meghallgatják. Elmondotta, hogy ő mint a karhatalom parancsnoka a kormánytól kapott utasítást, hogy akadályozzon meg egy illegális szervezkedést a Sportcsarnokban, majd a többi helyeken, ahol azzal próbálkoznak. Orosz harckocsialakulatokkal akarták kiküldeni őket, ők azonban csak akkor hajtották végre a parancsot, amikor azt az utasítást visszavonták, hogy szovjet harckocsis alakulatokkal együttműködve végezzék feladatukat. Mint mondotta, ő most meggyőződött arról, hogy itt nem ilyen szervezkedésről, hanem komoly munkástanács-értekezletről van szó, mely a nehéz helyzetben lévő ország ügyeiben tárgyal, ezért önhatalmúlag visszarendelte a honvédségi karhatalmat a laktanyába, a rendőrségi alakulatokat pedig távolabbi utcákba ve-