Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

A Minisztertanácshoz: A győri és mosonmagyaróvári vasipari dolgozók a munka felvételét az alábbi követelések teljesítéséhez kötik: 1. Nagy Imrét és Maiéter Pált, akiket a munkásság jó kommunistáknak és becsületes hazafiaknak tart, követelik a kormányba. 2. A kormány a szovjet csapatok kivonása érdekében a tárgyalásokat azonnal kezdje meg, és a tárgyalások állásáról adjon állandó, őszinte tájékoztatást. 3. Szabad, titkos választásokat követelünk a munkás- és paraszttanácsok jelöltjei közül. 4. Követeljük a munkástanácsok helyzetének tisztázását, és jogain[a]k törvényes úton történő megerősítését 1956. november 30-ig. 5. Követeljük a szabad szakmai szakszervezetek vezetőinek alulról történő titkos megválasztását. 6. Ismerje el a kormány, hogy a forradalom szükséges szabadságharc volt, a munkásság jogos követeléseinek érvényesítését szolgálta, és résztvevőinek teljes amnesztiát adjon. Fenti követelésekkel az összes győri és mosonmagyaróvári dolgozó egyetért. Az az elhatározásuk, hogy a munkát mindaddig nem veszik fel, amíg valamennyi pontra vonatkozólag konkrét intézkedés nem történt. Győr, 1956. november 12. Győri és mosonmagyaróvári vasipari munkástanácsok. A küldöttség tehát elutazott. Nemcsak akörül folyik a vita az üzemen belül, hogy milyen válasz várható a kormány részéről, hanem akörül is: hogyan szerez majd érvényt a munkástanács határozatainak. A vita során győzött az az álláspont, hogy határozott intézkedésekre szükség van. Kimondották egyebek között a munkástanács tagjai, hogy az a dolgozó, aki a sztrájk ideje alatt nem jön be a gyárba bélyegezni, vagy ha be is jön, hamarosan eltávozik, nem kaphat fizetést. Sok szó esett a munka megkezdéséről is. Ezt - amint a közölt pontok mutatják - a kormány válaszaitól teszik függővé. Félő azonban - mondották egyesek -, hogy a munkát kedvező válaszok esetén is nehéz lesz felvenni. Miért? Mert a további sztrájk mellett igen sokszor leginkább olyanok is kardoskodnak, akik hamar odavágják a dolgozni akaróknak: „hát aztán, akkor kimegyek Nyugatra". Ezzel a hanggal egyetlen becsületes dolgozó sem érthet egyet. Sajnos már így is elég nagy méreteket öltött a Nyugatra vándorlás. Beszélnek olyan szállítógépüzemi művezetőről, aki feleségét és három gyerekét hagyta itt, és Nyugatra távozott. Dolgozótársai éppen ezért ítélik el az ilyen fele-