Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)
Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.
Ujfalusi Sándor, a területi bizottság elnöke a dr. Tóth István által vezetett szakszervezeti taggyűlésen fel akart szólalni. Az elnöklő dr. Tóth István vádlott nem akarta neki a szót megadni és megkérdezte, milyen jogon akar felszólalni, mint vendég, vagy mint a felsőbb szerv képviselője, mert ha az utóbbi, akkor a szót nem adja meg. Végül a tagság szót megadó szavazása után kijelentette, hogy gavallériából megadja a szót. A szakszervezeti taggyűlés előkészítése alkalmával a megyei tanács dolgozói között szárnyra kelt az a hír, hogy az új szakszervezeti bizottság elnöke dr. Csincsák lesz, aki a munkástanács intézőbizottságának a tagja volt. A szakszervezeti taggyűlésen megjelent Jobbágy Kálmán és bejelentette, hogy a vagongyári munkásság a sztrájk mellett döntött és kéri a megyei tanács dolgozóit, hogy döntsenek ebben a kérdésben. Ez azért is fontos - hangsúlyozta Jobbágy -, mert a városi és járási tanács dolgozói ettől teszik függővé, sztrájkolhatnak-e vagy sem. E felszólalás után Téli István, a megyei tanács MSZMP alapszervezetének elnöke megkérdezte, hogy mi a célja a sztrájknak. A következő felszólaló dr. Csincsák Endre III. r. vádlott volt, aki kijelentette, hogy ő a maga nevében csatlakozik a sztrájkhoz. Ezt követően dr. Tóth István szavazásra tette fel a kérdést és a megyei tanács dolgozóinak nagy része 28 III. r. vádlott felszólalásának hatása alatt a sztrájk mellett döntött. Dr. Csincsák Endre III. r. vádlottat választották meg ezen a vezetőségválasztó taggyűlésen a szakszervezeti bizottság elnökének és mint ilyen, később bekerült a racionalizáló bizottságba is. Egy területi bizottság által összehívott értekezleten III. r. vádlott a racionalizálással kapcsolatban olyan felszólalást tett, hogyha már racionalizálni kell, akkor olyan személyek legyenek azok, akiknek valamilyen mesterségük és foglalkozásuk van. I. r. Berger Sándor vádlott nem ismerte el cselekményét 29 és bűnösségét is tagadta. Tagadta azt, hogy a BM főosztály lefegyverzését követő időben intézkedésre megbízatása lett volna a nemzeti tanácstól és hogy a BM beosztottakkal szemben ellenséges magatartást tanúsított volna, hanem mindazt, amit tett, azért tette, hogy ezeket a személyeket a tömeg esetleges bántalmazásától megvédje. 30 A letartóztatásukkal kapcsolatban is azt adta elő, hogy azt a saját érdekükben tette és azzal személyi biztonságukat védte. Tagadta azt is, hogy Tihanyi Lajossal szemben házi őrizetet alkalmazott volna. Védekezésül ezzel kapcsolatban azt adta elő, hogy ő nemcsak hogy ellenséges érzülettel nem volt az AVH-sokkal szemben, hanem még azt a személyt is, akit odaérkezésekor ütlegeltek, megmentette és segítette őt a kórházba beszállítani. Véleménye szerint ez a magatartás, amelyet ott tanúsított, nem büntetendő cselekmény, nem bűntett. A vádlott védekezésének ezzel a részével kapcsolatban a népbíróság a következőket állapította meg: A vádlott úgy viselkedett ennél az esetnél, mint aki ennek a mozgalomnak amelynek eredményeképpen a BM főosztályt lefegyverezték - a vezetője volt. 31 Intézkedéseket tett, parancsokat osztogatott és a gumipince kutatásában is előjárt.
