Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Második tárgyalási nap 7957. július 25.

Az első munkástanács ideiglenes volt, ennek tagja én nem voltam. Itt kézfeltartással és közfelkiáltással történt a megválasztás. Nem tudom milyen körülmények között lett Tóth István az első munkástanács elnöke. Pár nap múlva került sor a munkástanács másodszori megválasztására. Ennek megválasztása a pártok szerinti alakulás során történt. A koalíciós alapokon történő választást lehet, hogy én vettem fel, de az is lehet, hogy más. Ennek megválasztása is közfelkiáltással történt. A másodszor megválasztott munkástanácsba már nem kerültek be a munkáskáderek. A másodszor megválasztott munkástanácsnak az elnöke is Tóth István lehet. Ha jól emlékezem, volt olyan kijelentése, hogy szeretné, ha továbbra is ő maradhatna a munkástanács elnöke. Amikor Tóth ezt a kijelentést tette, akkor az összes dolgozók jelen voltak. Nem tudom kinek a javaslatára, de a munkástanács hét tagú intézőbizottságot alakított ki, amelynek tagja lettem én is. Őszintén megvallva magam is furcsának tartottam azt, hogy az intézőbizottságba négy doktor és három értelmiségi került be. Azt is furcsának tartottam, hogy egy olyan hivatalban, ahol értelmiségiek dolgoznak, ott munkástanácsot választanak. A munkástanács ülésein a napirendi pontokat Tóth István elnök vetette fel, azonban azokat nem mindig ő kezdeményezte. Október utolsó napjaiban 30-án, vagy 31-én a kibővített munkástanácsi ülés volt,

66 amelyen minden osztály képviseltette magát. Tóth István itt elmondta azt, hogy egyes személyekkel szemben kifogások merültek fel, így a jelenlévőket megkérte arra, hogyha valami mondanivalójuk van, bármivel, vagy bárkivel kapcsolatban, azt bátran mondja most meg. Erre azért van szükség, mint mondotta, mert egyes személyeket lehet, hogy alaptalanul rágalmaznak és ezért szükséges lenne ügyük kivizsgálása. Ekkor a jelenlévő dolgozók több személlyel szemben hoztak fel kifogást, a legtöbbet azzal vádolták, hogy AVO-s besúgó. A dolgozók itt felvetették Mezei eltávolítását is, mert ő rossz modora miatt közutálatnak örvendett a dolgozók között. Én helyeseltem az ő elbocsátását, mert én abban az időben azt hallottam róla, hogy itt hagyta a családját és egy autóba ült, majd a Medvéi

67 hídhoz vitette magát és ott fegyverrel akarta kényszeríteni sofőrjét arra, hogy őt vigye át Csehszlovákiába. Azt azonban tagadom, hogy én szövegeztem volna meg a Mezei elbocsátásáról szóló határozatot. Én vetettem fel ezen a gyűlésen, Sikabonyi Györgynek a bíróságon végzett munkáját és magatartását vizsgáljuk felül, mert azt lehetett hallani róla, hogy embertelen ítéleteket hozott. Nekem az volt a véleményem, hogy Sikabonyival szemben fellépő intrikát ki kell vizsgálni, azért tettem ezt a javaslatot. Amikor Sikabonyival közöltük ezt, akkor azt mondta, hogy jó is hogy elrendeltük, mert ő is hallott ilyen hangokat, és ha nem rendeltük volna el mi a vizsgálatot, akkor ő kérte volna. Én Cseh István vagy Tóth Gyula kartársakat kértem meg arra, hogy másnap jöjjenek el ide a bírósághoz és itt érdeklődjék meg Sikabonyi bírósági munkáját. Tóth Gyula másnap mondta nekem, hogy itt járt a bíróságon és azt a választ kapta, hogy nem merült fel ellene kifogás.