Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Első tárgyalási nap 7957. július 24.

Védekezésül a következőket kívánom elmondani: 1956. október hó 26-án az üzemi irodába 11 óra tájban beszólt valaki,

13 hogy az üzem kivonulásra megy és mi is menjünk.

14 Nem tudom megnevezni azt az egyént, aki beszólt nekünk. Mi, akik akkor az üzemi irodában tartózkodtunk; Makra Imre, Hajós László, Juhász Árpád és még két dolgozó, mire kijöttünk az irodából, addigra már az üzem kivonult. Mi hatan elindultunk utánuk és csak a Baross hídnál értük utol őket. Az üzem élén a gyár vezetősége ment,

15 én nem voltam közöttük, mert mint mondottam későn érkeztem a gyári dolgozók közé. Először a városháza előtt lévő térre vonultak fel a gyár dolgozói,

16 itt rövid ideig voltunk, mert valaki elkiáltotta magát, hogy „menjünk az ÁVH elé."

17 Erre a tömeg és velük együtt a mi gyárunk dolgozói is - köztük én is - megindultunk az ÁVH laktanya

18 elé. A tömeg azt kiabálta, hogy ki kell szabadítani a ÁVH-tól a fogvatartott diákokat, valamint a politikai foglyokat.

19 Én a párttitkárnőre semmiféle kényszerítő hatást nem gyakoroltam, mert vele nem is találkoztam, ő ugyanis a gyár vezetősége között volt, akik elől mentek, én pedig mint azt már előbb is említettem, a dolgozók között mentem, mert mi később jöttünk ki a gyárból. A gyár a tömeggel együtt egyöntetűen meg is indult a Baross hídon keresztül az ÁVH laktanya elé. Amikor a főosztály épülete elé értünk és akkor láttam, hogy négy-öt fiatalember körülbelül 16-17 évesek lehettek, a főosztály ablakait kövekkel akarta bedobálni.

20 Én ekkor őket megakadályoztam ezen cselekedetükben. Közben én a tömeggel együtt a főosztály épületének kapuja elé sodródtam és láttam azt, hogy onnan csoportosan több rendőr jön ki.

21 Mindez tőlem körülbelül három méterre volt. A tömeg nekik akart esni és meg akarta őket verni. Én és a körülöttem állók közül néhányan megakadályoztuk azt, hogy a rendőröket a tömeg bántalmazza. Ezt követően a tömeg és köztük én is behatolt a főosztály udvarára. Itt azt láttam, hogy egy teherautó 14-15 éves fiúkkal van megpakolva és kifelé akarnak jönni az épületből. Ekkor én és rajtam kívül még négyenöten -akiket azonban nem ismerek- a fiúkat leszállítottuk a kocsiról, a sofőrt pedig rendre utasítottuk és megmondtam a sofőrnek, hogy máskor ilyent ne csináljon, hanem ügyeljen arra, hogy ilyen gyerekek ne kerüljenek fel a kocsira. Azt sem tudom megmondani, hogy az autó a fiatalokkal hová akart menni, de abban az időben gondoltam azt, hogy ilyen fiatalokat jobb távol tartami az események sodrásától.

22 Én azért szállítottam le őket a teherautóról, mert a nép vagyonát akartam megvédeni, ugyanis láttam azt, hogy az autón lévő fiatalok az épületből motorokat és egyes dolgokat akartak széthordani. Ezt nekik nem engedtem meg. Nekem senki nem mondta azt, hogy szállítsam le őket az autóról. Ezt követően az épületet egy Wippon gépkocsi

23 akarta elhagyni, amelyre fegyverek voltak felrakva. Miután láttam azt, hogy az autóról egy magas feketeruhás férfi egy géppisztolyt akart levenni, én neki szóltam és a fegyvert visszatetettem vele a kocsira. Ezután egy másik fiatalember is el akart vinni az autóról egy puskát, amit szintén visszatetettem vele, majd azt mondtam a sofőrnek és az ott lévő katonáknak, hogy „Bajtársak miért nem vigyáznak jobban a fegyverekre, ne