Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Első tárgyalási nap 7957. július 24.

náknak, hogy „Bajtársak miért nem vigyáznak jobban a fegyverekre, ne engedjék azt széthordani!" Ezt követően én az autó mellett álltam és vigyáztam a rendre. Erre sem bízott meg engem senki, de féltem attól, hogy a fegyver illetéktelen embereknek a kezébe fog kerülni. Ez idő alatt a tömeg a főosztály udvarán bántalmazott egy ÁVH-s tisztet és én segítségére siettem. A fegyverrel megrakott, indulóban lévő kocsi sofőrjének szóltam, hogy ne induljon még és a katonák segítségével a bántalmazott személyt feltettük a kocsira, majd megindultunk kifelé a laktanyából. Innét kiérve a kórházhoz szállítottuk és az ott lévő mentőnek átadtuk, így további sorsáról nem tudok már.

24 Ezután a kocsin lévő fegyvereket elvittük a Rákóczi laktanyába, majd a kocsit viszszavezényeltem a laktanyába, mivel állami kocsi volt. Közben a kórháznál, amíg a sebesültet a mentőbe tettük át, a kocsihoz odajött Farkas Árpád nevü egyén, aki abban a gyárban dolgozott, ahol én és azt mondta, hogy adjuk oda neki a kocsit, mert ő fényképezőgépével meg akarja örökíteni a városban összegyűlt tömeget.

25 A sofőr azt mondta, hogy a kocsi az ÁVO-é és én is mondtam, hogy nem adhatjuk oda, mert a kocsit vissza kell vinni a laktanyába. Mire a laktanyába visszaértünk a kocsival, akkor már délután volt. Itt a laktanya udvarban megismerkedtem Kónya honvéd főhadnaggyal, tőle érdeklődtem, hogy nincs-e valami újság?

26 O azt mondta, hogy nincs. Ekkor vele együtt felmentem az I. emeletre és ott benyitottunk egy szobába, ahol a sok ismeretlen arc között megpillantottam Tihanyi századost, akit előzőleg már látásból jól ismertem.

27 O is ismert engem látásból és amikor az ajtóban megpillantott, akkor odahívott magához. Én odamentem hozzá és azt mondtam neki „Lajos nagy zűrzavar van, legyünk pertuba". O azt mondta jó és ettől kezdve tegeztük egymást és én Lajosnak szólítottam Tihanyi századost. Kérdeztem tőle, nem bántották-e, ő azt felelte, hogy nem. Én ezután megnyugtattam őt, hogy ezután sem lesz bántódása. Majd megkérdeztem tőle azt, hogy kik azok az egyének, akik a szobában tartózkodtak. O azt felelte, hogy BM dolgozók, az idegenek pedig a küldöttségből maradtak itt. Tihanyi századosnak a kérése az volt felém, hogy szerezzek összeköttetést a családjával telefonon és ezért nekem három telefonszámot is megadott. Feleségének akartunk telefonálni, de nem lehetett összeköttetést szerezni a postával. A Tihanyi által megadott számokon kívül én felhívtam telefonon Varga Károly Zöldfa utcai lakost és megkértem arra, hogy menjen fel a feleségemhez és közölje vele azt, hogy ne aggódjon, majd később megyek haza, jelenleg itt vagyok a volt ÁVH épületében. Ezen kívül másról senkivel nem beszéltem telefonon.

28 Ezt követően jött egy 45 év körüli férfi és azt mondta, hogy Mosonmagyaróváron az ÁVH laktanya területén nagy vérengzés folyik.

29 Én ekkor megkérdeztem Tihanyit, hogy „Lajos hozzátok tartozik Óvár? Jó lenne, ha telefonálnál, hogy szüntessék meg a vérengzést."

30 Erre nekem Tihanyi azt felelte, hogy nem tartozik hozzájuk és így nem tud velük telefonon beszélni. Ekkorra visszajött a férfi és már 3(1