Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.

Dr. Tóth István vádlott tagadta, hogy a vád tárgyává tett s terhére rótt cselekményt elkövette volna. Azt állította, hogy magatartásával, amelyet az ellenforradalom időszakában mint a munkástanács elnöke kifejtett, bűncselekményt nem követett el. Védekezése az volt, hogy a tanácselnöki funkciót

43 azért vállalta, mert saját magát tartotta arra legalkalmasabbnak, aki mentes minden túlzástól, a legreálisabban tudja végrehajtani azt, amiket a forradalom megkívánt. A bíróság a vádlottnak ilyen irányú védekezését nem fogadta el. A bíróság a munkástanácson felvett gyorsírói jegyzetek, különösen a november 2-i jegyzőkönyvbe foglalt határozatot, dr. Váradi Andor, Babos János, Kiss Ferenc, dr. Gönczöl, Czafit és dr. Turi Németh Demeter és végül Markó Gyula tanúk vallomása ezt teljes egészében megcáfolja. Ezeknek egyöntetű véleménye az, hogy a vizsgálat alá vont és az elbocsátott személyek elleni eljárás azokkal szemben azért folyt, mert kommunisták, illetve olyan személyek voltak, akik a párt bizalmából kerültek oda és akik, mint ahogy a jegyzőkönyv is tanúsítja, a rákosista és a sztálinista rendszert nemcsak egyszerűen, hanem túlságosan is kiszolgálták. Az pedig nem kétséges, hogy a megyei tanács apparátusának a megtisztítása ezektől a személyektől lényegében azt jelentette, hogy onnan az elvhű elvtársakat eltávolítsák,

44 így egy olyan tanácsapparátust hozzanak létre,

45 amely lényegében megfelel az akkori politikai viszonyoknak, tehát az ellenforradalomnak. A vádlott azt is tagadta, hogy ő indítványozta volna az elbocsátásokat, hanem azt állította, hogy az osztályok megbízottjai jöttek az ilyen irányú bejelentésekkel. Ezzel szemben a bíróság megállapítja, hogy akkor is, ha az osztályok megbízottai javasolták ezt, de az egész vizsgálat kezdeményezője és irányítója dr. Tóth István volt, mert ő vetette fel a munkástanács ülésén, hogy meg kell tisztítani a tanácsot az olyan kompromittált személyektől, akiknek jelenléte káros a munkástanácsra és ennek alapján került sor az ilyen irányú javaslatok elbírálására.

46 A vádlott még azzal is védekezett, hogy ezzel szemben udvariasan bánt velük és olyan utasítást adott a vizsgáló-bizottságnak, hogy igazságosan vizsgálják ki ügyüket. Ezzel szemben nem tartja feladatának a bíróság, hogy az igazság kérdéséről mint filozófiai kérdésről vitába bocsátkozzék. Egyet megállapít, hogy mást tartanak az igazságról a forradalmárok és mást az ellenforradalmárok. így ebben az esetben, ha az összképet vizsgáljuk, vádlott által említett igazság az ellenforradalmárok igazsága, az pedig rányomta volna bélyegét az ügyek kivizsgálására is. Azzal kapcsolatban, hogy udvariasan bánt a vizsgálat alá vont személyekkel, megállapítja a bíróság, hogy nem játszik túlságosan döntő szerepet. Az, hogy valakit udvariasan rúgunk ki vagy gorombán, nem változtat a tényeken, miután mindkét esetben az eredmény ugyanaz. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy a munkástanács lényegében a vb szerepét vette át, a vádlott szintén tagadott. Azt állította, hogy a munkástanácsnak semmiféle hatásköre nem volt, csupán igazgatási területen, a megyei tanács apparátusában, azon belül ténykedett. A politikai irányítás pedig a Dunántúli Nemzeti Tanács feladata volt, így ők politikai ténykedéseket nem folytattak.