Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.

A hegyeshalmi úttal kapcsolatban is tagadta vádlott a bűnösségét. Azt mondotta, hogy véletlenül ment el Hegyeshalomba, éspedig azért, mert ő látni szerette volna a határt, ahol ő még sohasem járt. A vádlott maga is elismerte, hogy Éliás rendőr őrnagytól kapott írásbeli igazolást erre az útra vonatkozólag. Azt is tagadta, hogy az útitársa vitéz Somogyvári Lajos lett volna, akinek ismert ténykedése az volt, hogy Dunántúlon külön kormányt alakítson.

40 Nagy László gépkocsivezető végighallgatta a vádlott és társának beszélgetését. A bíróság a gépkocsivezető tanúvallomását tényként fogadja el és megállapítja, hogy a vádlott és útitársa között a vád tárgyává tett cselekmény valóban lefolyt, tehát valóban beszélgettek arról, hogy jó lenne, ha a dunántúli kormányt meg tudnák alakítani, mert ez a forradalmat nagyban elősegítené. Azt azonban nem állapította meg a bíróság, hogy az útitársa Somogyvári lett volna, mert erre elfogadható bizonyíték a vádlott tagadásával szemben nem volt.

41 A vádlott azt is tagadta, hogy Nickelsdorfban járt volna és ott 15-20 személy előtt a magyarországi ellenforradalmi eseményekről, mint nemzeti forradalomról beszélt volna. Ezt a beszédet is a gépkocsivezető mondotta, a bíróság az ő vallomását a tényállás megállapításának alapján ebben a kérdésben is elfogadta. Az országhatáron átsegített két nőszeméllyel kapcsolatban azt mondotta, hogy azok olimpikonok voltak, akik nem tudtak átjutni. Ezzel szemben a bíróság a gépkocsivezető vallomását fogadta el, aki azt mondotta, hogy ezeknek a nőknek a férjei már korábban disszidáltak és utánuk akartak menni

42 A vádlott ellen vád tárgyát képezte az is, hogy pártellenes beállítottságú, ennek több esetben a megyei tanács ülésein tett felszólalásaiban kifejezést is adott. Ennek ellenkezőjét azzal szándékozott bizonyítani, hogy közreműködött Csornán a végrehajtó-bizottság átszervezésénél egy párt képviselő helyének a fenntartásához. A vádlott ilyen irányú védekezését megdönti a végrehajtó-bizottságokon felvett gyorsírói jegyzet, amely világosan tartalmazza azokat a hozzászólásokat, amelyeket a vádlott többek között a párt ellen tett. Tehát vádlottnak ilyen irányú védekezése sem helytálló. A csornai végrehajtó-bizottság átszervezésével kapcsolatban Berger Sándor vádlott ugyancsak tagadta bűnösségét. Tagadta azt is, hogy a tényállásban megállapított politikai tájékoztatását megtette volna. A vádlott tagadásával szemben a bíróság a tanúként kihallgatott Schlaffer és Bisztri tanúk vallomását fogadta el, akik határozottan állították, hogy a vádlott ténylegesen olyan politikai tájékoztatót adott, amely hozzájárult ahhoz, hogy a csornai végrehajtó-bizottságban a törvényesen beválasztott tagok valamennyiét leváltották, csupán Schlaffer maradt meg, míg a többi helyett az ellenforradalom céljait szolgáló személyeket állítottak be, főként Székely Sándor javaslatára.