Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
H. Orlóczi Edit: Utazócirkuszok Magyarországon a
H. Orlóczi Edit Utazócirkuszok a 20. század elején Az „utazócirkusz" és a „vándorcirkusz" kifejezések ugyanazt a tárgyat vagy denotátumot jelölik, a különbséget elsősorban hangulatinak érezzük, a „vándor-" előtagnak van valami romantikus kicsengése (vándorcigányok, vándorszínészet). Az artistaszakmában ma az „utazócirkusz"-t használják, ezért azt választottam címadónak. Ha közelebbről megnézzük, különbséget lehet tenni az utazás és a vándorlás között: az előbbi az állandó lakhellyel rendelkezőkre, az utóbbi pedig az ilyennel nem rendelkezőkre használandó kifejezés. Arra vonatkozóan, hogy valamely cirkusz tulajdonosa (pláne pedig az artistái) rendelkezett-e állandó telephellyel, ül., hogy az milyen volt, meglehetősen kevés adat áll rendelkezésünkre. Altalánosságban azt lehet mondani, hogy minél nagyobb volt a cég, annál nagyobb valószínűséggel volt háztulajdonos is az igazgató. A két világháború között működött kis komédiások többségének nem volt állandó lakása, viszont már az első világháború előtt is akadt sok nagyon gazdag cirkusztulajdonos és artista. Ma Magyarországon az a jellemző, hogy a cirkusztulajdonosok saját házukban laknak, Nyugat-Európában gyakran előfordul, hogy a téli szálláson csak istállók és pajták vannak, a család pedig egész évben a campingben vagy lakókocsiban lakik (amelynek ára persze akár magasabb is lehet, mint egy rendes házé). A dolgozatom címében ígért időkeretet kicsit tágan kell értelmezni, gyakorlatilag „a" századfordulót vizsgálom, 1890-től az első világháború kitöréséig, de mivel a témáról nagyon kevés hiteles adat él a köztudatban, időnként kitérek a korábbi és későbbi időszakokra is. A varieték világához kapcsolódóan ebben a huszonöt évben alakultak ki a cirkuszt is érintő polgáriasuk szakmai-szervezeti keretek, megalapították a Magyar Artista- Egyesületet (MAE, 1897.), és kivételesen gazdag a szaksajtó, illetve primer forrásanyag. A cirkusztörténeti kutatások intézményi keretei, források A színháztörténeti kutatás Magyarországon évszázados hagyománnyal bíró intézményrendszerben működik (Országos Színházi Múzeum és Intézet, az Egyetem, különféle gyűjtemények stb.). Az 1960-as éveknek egy rövid időszakában a kutatás körébe bevonták a cirkuszt is, így a Színháztudományi Könyvtárban jelent meg a cirkusztörténet témakörében az a füzetecske, amely - ezidáig egyetlenként - a tudományos kutatás formai kritériumainak megfelel 2 . 1 Pl..: az Internationale Artisten Revue (IAR 1911. 02. 20.) hírt ad arról, hogy a magyar állampolgárságú Heinrich Koschke, a Henry Circus igazgatója Eisenfeldben közel 150 000 Koronáért vásárolt kastélyt Dr. Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története, Színháztudományi Intézet Budapest, 1966. A könyvtárakban előfordulhatnak még a következő kompilációk: Budai Imre: A cirkuszművészet rövid története, Artistaképző Iskola Budapest, 1985., Szekeres József - Szilágyi György: Circus, Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat 1979.
