Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

vetbabáknak, marionetteknek, puha kis babáknak, mini babáknak mind más a hatásrendszere, a visszahatási lehetősége. A különféle babák sokszínűsége gazdag kínálatot nyújt a gyereknek, de a szakembernek sok új tapasztalatot kell gyűjteni, hatásmechanizmusukról. Milyen babák alkalmasak, milyen életkorban, milyen célkitűzéssel? Egy speciális zavar esetében tudnunk kell, hogy puha kis babára, vagy szilárd figurára van-e szükség, amely kibírja az agresszív kitöréseket. A mini babák, más hatást gyakorolnak, mint az életnagyságú műanyagbabák. A baba típusok és formák olyan szimbolizálási lehetőségek kifejeződései, amelyek diagnosztikus és gyógyító hatást is kifejezhetnek. A gyerekekkel való foglalkozásban vissza kell nyúlni a kreatív kifejezés gyermeki lehetőségeihez. A kezdeti szakaszban támogató és segítő babákat kell alkalmazni. „Bölcs öregember", „Bölcs öregasszony", akik lehetnek akár a nagyapó és nagyanyó figurái. Ha a gyerek nem fél az állatoktól, akkor a nagytestű elefánt, vagy a Tv-ből ismert, szeretett rajzfilmfigurák, mint pl.: Gooffy, Superman, Pókember stb. Attól függően, hogy milyen környezetből érkezett, milyen élettérben mozog, mit lát maga körül, és mi az amitől nagyon tart. A gyermek fantázia világába kell belépni ahhoz, hogy rejtett szimbolikájukat megértsük. Nem szabad cenzúrázni! Nem szabad pozitív kulturális értékekkel behelyettesíteni! Ha konkretizáljuk fantáziáit, a babajátékokban, akkor a kézzelfoghatóság lehetővé teszi rejtett tudatalattijuk színrevitelét. Olyan tartományok, lelki rezdülések, kontrollját teszi lehetővé, amely korábban ellenőrizhetetlen volt. A babákkal való játékban mutatkozó érzelmi rezdülések feletti uralom az alapja annak, hogy a gyermek megtanulja saját indulatait irányítani. A gyerekkel való játszótéri, játszótársi tevékenység fontosabb a verbális értelmezésnél, megjegyzésnél. Amikor a gyermek kiválaszt egy babát - „ez tetszik nekem" - azt jelenti, hogy tudunk vele játszani, azonosulni tudunk vele. Az ilyen típusú identifikációk spontánok. A gyermek beleéli magát a babába, magáévá teszi tulajdonságait, az ő saját élettörténetében megélt mintákhoz folyamodik. Ebben az empatikus folyamatban életre kelti a babát. „Én vagyok a harcos!" „Én vagyok a bohóc!" Mit tud a bohóc? „Tudok nevetni, elfutni, farkast fejbe vágni, a tanárt bosszantani, a nagymamát meglátogatni, a testvéremmel elbánni". Rendszerint azokat a tulajdonságokat mondja, amit szeretne, ami hiányzik belőle. Sokszor olyan tulajdonságot sorol fel, amit a környezete elutasít. Az azonosítás révén a tulajdonságok elsajátíthatók, megerősíthetők, elmélyíthetők. Ha különböző identifikációs alakokat kínálunk fel, akkor lehetőség van a választásra, változásra, cserére. Hasznos lenne, ha sokféle típusú, minőségű, anyagú babát kínálhatnánk gyermekeinknek. A csoportos együttlét (bölcsőde, óvoda, iskola) széleskörű ismereteket igényelne, ha a játékválasztás, elhelyezés szintjén az előzőekben írottak figyelmeztetnek arra, hogy a személyiséget konstruálni, fejleszteni kell, és ennek színtere a sokszínű megélt játék. A játékhoz játéktárgyak is kellenek. Az intézményekben bizonyos elvek szerint válogatják a játéktárgyakat, főleg a kognitív fejlesztés kerül előtérbe. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a gyermek mentálisan iskolakész legyen, de nem gondolunk arra, hogy a személyiség egészét igénybe vevő alkalmazkodás motiváltság célkialakítás,