Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

Úgy véljük, kézben tartjuk magunkat. A baba átmeneti és közvetítő tárgyként szerepel, majd feleslegessé válik: polcra, padlásra, ládafiába kerül a leválás idejére. Sikerül-e ez a leválás? Az öregek otthonában az elfekvőkben újból a baba után nyúlunk. A baba mint átvezető passzázs tárgy, segít elviselni a sötétséget, a zavarodottságot, segít megtalálni az utat az élők világából a halálba. A gyermekek világában a baba megóvott minket attól, hogy a szakítást, az elválást veszteségként éljük meg, a felnőttek világában elveszett. Az eltűnthöz ragaszkodunk. Az ember kötődékeny, elbűvölik a bálványok, rajong a négy kerekű átmeneti tárgyakért, fogékony a kirakati bábuk csábítására. Mi babákat készítünk, amelyek felett uralkodunk, saját akaratunk szerint irányítunk, amelyben önmagunkat találjuk meg: alárendeltek, házastársak, férjek, gyerekek. A babák nem azért érdemlik meg, hogy emlékezzünk rájuk, amelyeket nekünk tettek az emberré levésnek, nem a vigaszért, amit a büntetés, magányosság esetén nyújtanak, nem a türelemért amellyel kínzásainkat eltűrik, hanem varázsukért. A babák beszélni tudnak, amelyek nem igényelnek szavakat. A babára és annak világára emlékezni kell; mert a komputerek világa csak fele a valóságnak. A legtöbb baba nem pótolható, így tanuljuk meg a babán keresztül a gondoskodást a tárgyakról, a figyelmes gyengédséget. A baba-varázs ebben rejlik. A babák gyakran mechanikus precizitás és sztereotípiák termékeivé korcsosulnak. A játékipar túltermelésében tűnnek el. Emiatt gyökeresedik meg a gyermek gondolkodásában társadalmunk illúziója, a tökéletes reprodukálhatóság, a végtelen bőség. A játékok özönével nem lehet bűntudatot, ürességet tartósan elfedni. A babák varázsának segítségével mi is erőre kapunk. Az elveszettet meggyászoljuk, a tárgyak szeretetét újra megtaláljuk. A baba a gyermek számára sokrétű funkciót tölt be. Lehetnek: pártfogó babák, helyettesítő babák, agressziós babák, identifikációs babák. „J" 4 éves. Erős szorongások gyötrik. Az ajtókat nem lehet bezárni, sötétben különösen fél. Elalváskor az ajtót nyitva kell hagyni, a lámpának égnie kell. Születésnapjára egy macit kapott ajándékba, akivel mély barátságot kötött. A maci mindenhová vele megy, a félelmek azóta oldódtak. A babák és figurák különböző formáinak használata függ az életkortól, attól, hogy csoportos vagy egyéni kezelésről van szó, a problémától például, ha átmeneti tárgyként használjuk a babát, mert a gyermeknek az a gondja, hogy bizonytalan, önmagát nem fogadja el, ilyenkor a szövetbabák vagy a nagy plüss állatok ajánlottak. Különösen akkor, ha nagy regresszióban van a gyermek. A marionett nagyon hasznos, ha a környezetében bizonytalan gyermekről van szó. A tenyeres báb az interakciós helyzetet javítja. Közvetítő tárgyként, ha megkönnyíti a szociális kapcsolatot. A babák információkat közvetítenek a kommunikáció folyamatában. A szándékos és tudattalan közlések is felismerhetők a babajátékban. A különböző baba alakoknak különböző a kommunikációs potenciájuk. A babáknak felszólító jellegük van. A bohóc, boszorkány, tündér, király természetes információtartalommal bír, amelyet meghatároznak a korábbi élmények. A rögtönzött babák többet fejeznek ki, mint a tipizált játékfigurák. A babák a látó, halló, mozgás, taktilis érzékekre hatnak. A fababáknak, szö-