Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

Az eszközök lehetnek átmeneti tárgyak, amikor megismeri az én és nem én fogalmát. Szimbolikus jellegűek, amelyek kommunikációs, és autókommunikációs formában az identitás kialakulását segítik. Intermedier-közvetítő tárgyak: itt lehetőség nyílik a másokkal való kapcsolat kialakítására. Egy példa segítségével könnyebben megérthetjük az előzőekben megírtakat. Petzold, Metzmacher 1983-ban végzett kísérletét mutatom be. Három magatartászavaros fiúval folytattak mozgásjáték terápiát labdával. Az egyik fiú „K" 8 éves nagyon nyugtalan mozgású agresszív. „J" 9 éves, kontaktus zavarban szenved. „A" 8 éves motorikus és kognitív fejlődése elmarad életkorától. A három fiú a játékmesterrel egy terembe ment, ahol a fiúk először féktelenül rohangáltak, szaladgáltak, agresszíven ütköztek. Utasításra kerestek egy helyet maguknak, ahol leültek a földre. Ezután mindhárman kaptak egy focilabda nagyságú habgumi labdát. „K" bokszolta a labdát, „J" fejpárnának használta, „A" dobálta és megpróbálta elkapni, de nem sikerült, ekkor dühösen rugdosni kezdte. Ezután megkérték a fiúkat, próbálják ki mit tudnak tenni a labdával. „K" kizárólag futballozott, „J" az inge alá dugta és harapta, megpróbálta kiszakítani, darabjaira tépni. „A" dobálta, elkapta, ezt gyakorolta mindvégig. Mindhárom gyereknél az eltérő szükségleteknek megfelelően a labdának eltérők a funkciói. „K" számára a labda agressziójának tárgya. „J" szemében átmeneti tárgy, az én és te között gyakorolja a kontaktus felvételét, választ is ad. „A" számára gyakorló tárgy, hiányos motoros készségét próbálja. Mindhárman megteremtették dialógusukat a tárggyal. A foglalkozás folytatásaként célzó gyakorlatokat végeztek, amelyen hol egyedül, hol mindhárman részt vettek. A labdajáték közben lehetőségünk van rá, hogy betekintsünk az átélések minőségébe. „K" -nál vad, agresszív, vidám. „J" -nél kedveskedő, ragaszkodó, szadista. „A" -nál gyakorló, igyekvő, frusztrált, kedvetlen, de kitartó. Különböző irányzatok a babákat a gyermekjátékok hasznos eszközének tekintik. A babák minden korban és kultúrában fellelhetők. Az embernek szüksége van a babára, létfontosságú szükségletet jelent, megvonása vagy eltűnése az életet veszélyezteti. A gyermekkorban forrón szeretett babát elfelejtjük, az egykoron bensőséges kapcsolatnak csak az árnyékát idézzük fel. A babák lényege, hogy megteremtik őket. A baba avatja az embert teremtővé. A baba tárgy. Rendelkezésre áll, birtokolható, megcsonkítható, el lehet dobni. A gyerekek a babájukat ölelgetik, megverik, felöltöztetik, kitépik a haját. A baba az önkény a romboló-szerető impulzus kiszolgáltatottja. A baba felfogja az ellenőrizetlen felesleges indulatokat. A szeretetteljesen felöltöztetett babát a következő percben el lehet dobni, tönkre lehet tenni, mert bármikor lehet újat készíteni. Ez a gyerekek, az alkotók, a játékosok a zsarnokok realitása. A baba az ösztönök kezelésének titokzatos tárgya. Egyaránt elfogadja a gyengédséget és az agressziót, anélkül hogy a társadalom fegyelmező normalizáló jelzéseire válaszolna. A baba befogadja azokat a sérelmeket, csalódásokat, amelyet a gyermeknek el kellett szenvednie, és válogatás nélkül átruházza a babára. A baba esélyt ad, hogy saját törekvéseit, romboló szándékait megismerje, azokkal megbirkózzon. A babát akkor tesszük félre, amikor már nincs rá szükség.