Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

az ember önmaga alakítója. Minden tevékenység örömteli játék is egyúttal, valódi munkavégzést végeztek mühelyszerü környezetben. A Waldorf pedagógia atyja Rudolf Steiner az emberből indult ki, akinek szüksége van tudásra, megismerő bölcsességre. Az ismereteket nem spekulatív úton, hanem tapasztalatokon keresztül szerzik meg a tanítványok. A nevelő feladata a gyermekben rejlő lehetőségek kiaknázása, felismerése, az ehhez való alkalmazkodás. Hangsúlyozza az egyéni bánásmód elvét. A másságot nem tekinti abnormálisnak, együtt neveli az átlagosat, az eltérőkkel. Iskolája családias jelegű, laza napirend jellemzi. Domináns tevékenység a játék, a játékban való tanulás. Az eszközök természetes anyagokból készülnek, használatuk szabad választáson alapul. Fontos a mese és az áhítat. Decroely pedagógiájában az érdeklődési központokra épít. Projekt módszerből álló feladatai a komplex foglalkoztatást eredményezték. Reformpedagógiájának fontos központja a játék. A játék a gyermek természetes létformája és tevékenységi kerete. Megpróbálkozott a játék fejlődés lélektani jelentőségét feltárni. G. S. Hall. rekapitulációs elmélete a fejlődés megismétlését jelenti. A fejlődés lélektani megfigyelése módszeres gyermektanulmányokban. Az állat és az ember között az összekötő láncszem az ontogenezis, melybe az ősök tapasztalatai újraélednek. Kari Groos filozófia professzor elméletében a játék a készségek gyakorlását szolgálja. Az állatok azért játszanak, mert az életben maradásért való küzdelemben így gyakorolják a készségeket. Az utánzás a készen kapott viselkedési mintáknál fontos. Minél intelligensebb és alkalmazkodóbb a faj, annál hosszabb védettebb fiatal korra van szüksége. Felismerte a játék értékét és meghatározta, hogy a céltalannak és értelmetlennek mondott cselekvések is komoly biológiai értéket képviselnek. A század elején Sigmund Freud munkássága során bontakozott ki a pszichoanalízis elmélete. A játékértelmezés új dimenzióba került. Nagy fontosságot tulajdonított az ösztönöknek és a tudattalannak a viselkedésben. A pszichoanalízisben a játékot a gyermek kezelésére használják. A viselkedést alapvetően a vágyak motiválják. Igyekszünk elkerülni a fájdalmat, és törekszünk az örömre. A játékban az egyes személyiségfejlődési szakaszok konfliktusai tükröződnek. Freud utalt arra, hogy a gyermeki játékból visszakövetkeztethetünk a kellemetlen eseményekre, megismétlésével csökken a konfliktus keltette izgalom. A pszichológia a 20. században fedezte fel a gyermekjátékot, és alkalmazta a gyermeki terápiás feltárásban. Hermine van Hug-Hellmuth (1871-1924) bécsi tanítónő volt az első analitikus, aki a terápia során gyermekekkel nem csak beszélgetett, hanem játszott is. Margaret Löwenfeld (1890-1973) londoni gyermekorvos és terapeuta, felfedezte, hogy a gyermekeknek a játék nemcsak szórakozás és időtöltés. Szükségük van a játékra, festésre, rajzolásra és mintázásra ahhoz, hogy kifejezzék érzelmeiket és feldolgozzák konfliktusaikat. Amikor játékaikkal játszanak feldolgozzák konfliktusaikat, ábrázolják nehézségeiket, kiélik feszültségeiket. Oskar Pfister (1873-1956) zürichi lelkész és pszichoanalitikus, Hans Zulliger (1893-1965) elemi iskolai tanító a serdülőkkel való foglalkozásban a mindennapi élet tevékenységeit alkalmazta,