Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

A német-alföldi Guths-Muts könyvet írt a fiatalok és a felnőttek játékáról. A játék szükséglet jellegét emelte ki. Ami újdonságként hat az, hogy egyaránt elfogadta és vizsgálta a játék szerepét felnőttnél és gyermeknél. Szerinte minden játszik: ember, állat, növény, elemek, elektromosság, mágnesesség ... A játék célját az unaloműzésben, a győzelemben, és a munka utáni pihenésben látta. „Um die Herzen der Kinder zu gewinnen, Spiele man innen." (Játssz a gyermekkel, hogy szívét megynyerd!) Herbart oktatási rendszerében a drill és a formalizmus volt jellemző. Alaptétele a tekintélyelvűség, a felügyelet, a parancs, a tilalmak, a büntetések. Schiller műveiben sokat ír a játék szerepéről, a játékot esztétikai kategóriaként fogja fel. Híres mondása szerint a játék, és csak a játék az, ami az embert emberré teszi. Friedrich Frőbell kiemelkedő pedagógus volt, aki filozófiai tartalmat adott a játéktevékenységnek. Gondozó - fejlesztő intézet tervét dolgozta ki, ahol szemléltető, oktató és képző eszközöket használt. Magyarországon a reformkorban megindult az óvodai mozgalom. Brunszvik Teréz grófnő kezdeményezésére létrejött a mintaóvoda, ahol a mulattatást, a kedves foglalatosságokat tartotta fontosnak. Széchenyi István művelt nemzetet kívánt, az ész, erő, boldogság eszméjét hirdette. Kossuth Lajos három iskolatípust javasolt, a gimnáziumi, a reáliskolai és a falusi elemi iskolát. Az időszak jellegzetességeit összefoglalva a gyermeki játékkal elsősorban egy másik területtel összefüggésben foglalkoztak, mint pl.: a sport, zene. A játékot tárgyakkal való játékként fogták fel, ellentmondásos viszonyt tételeztek fel a tanulás, a munka, a komoly dolgok és a játék között. A játékot a gyakorlás eszközének tekintették, előkészítő szerepét hangsúlyozták. A játékot mint módszert alkalmazták a nevelésben. A 20. században bontakozott ki a reform pedagógiai mozgalom. Ellen Key a gyermekek évszázadának nevezte a 20. századot. Mária Montessori orvos, pedagógus munkája meghatározó a játéktörténetben. A Gyermekek Háza nevű intézményében átfogó pedagógiai rendszert alkotott. A játék, munka, tanulás nem külön tevékenységek. Gyermekbarát környezetet teremt, gyermek méretű bútorokat, tárgyakat tervez, az eszközöket a gyermekek számára elérhető magasságban helyezi el. Didaktikai rendszerében ezekkel az eszközökkel, amelyek tulajdonképpen játékszerek, bármikor játszhatnak. Ezek a fejlesztő eszközök érzékelési, észlelési manuális képességeiket fejlesztik. Azt tartotta, hogy a játékszer ne utánozza le a felnőtt tárgyait kicsiben, hanem sok olyan eszköz legyen a gyermek közelében, amelyeket maguk készítenek. Az eszközöket a gyermek maga választja ki, szemben a Frőbeli óvodával, ahol azokat a nevelő adja ki. Módszertani eszközei: a rózsaszín torony 10 kockából áll, a barna hasábsor 10 db -os készlete, a hengersoros dobozok, a piros rudak, a piros kék rudak készlete, a színtáblás dobozok, a harangsor, a sablonok, és még sok más eszköz, amelyek a világ megismerésére, felfedezésére, törvényszerűségeinek felismerésére serkentenek. A szerepjátékjelentőségét nem ismerte fel. Celestin Freinet a modern francia iskolamozgalom kiemelkedő alakja. Elképzelésének lényege, hogy a gyermek a természetben szabadon kiélhesse igényeit. Megszüntette a tanítási órát, az iskola a tanulás színtere, élettere. Nevelési célja szerint