Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

16. században a felbomló feudalizmusban a reneszánsz ember eszménye a homo universale. Rabellais eszméje: „Tégy, amit akarsz!" Descartes az értelmes tanulást hangsúlyozza, elvetette a tekintélyelvet, szerinte az ésszerű belátás a gondolkodás alapja. Comenius leghíresebb művében az Orbis Pictus-ban a látható világ képi illusztrációkat is tartalmaz. A munka és játék egyenértékűségét hirdette. A komoly dolgok legyenek játékosak, természetesek, kellemesek, vidámak. Felhívta a figyelmet a játékélmény jelentőségére. Nevelési céleszménye a boldog ember volt. Bél Mátyás iskolájában a gyermekek adottságaihoz alkalmazkodott. Altalános jellemző ebben a korban a játékfelfogást tekintve, hogy a játékot a tanulást könnyítő tevékenységnek tartják, elismerik szerepét az intelligencia formálásában. A gyermek természetszerű élet-megnyilvánulásának tartják. Ebben a tekintetben természetesen nagy különbségek voltak. Sok tudós hangoztatta, hogy a játék időpocsékolás, teher, a hasznosság és haszontalanság között. A 18-19. században a felvilágosodás három kiemelkedő alakja Descartes, Spinoza és Leibniz, nevéhez fűződik a természet nagy összefüggésinek keresése, s közben az összeütközés a vallásos dogmatizmussal. Rendkívüli jelentőségű ebben a században Rousseau munkássága. „Vissza a természetbe!" gondolata máig is hat. Céleszménye a szabad ember. A játék célnélküliségét, szabadságát hangsúlyozta. Minden tevékenység amelyet, a gyermek saját maga tesz, jó és hasznos, természetes. Azt mondja, a játék maga tanulás, nem a tanuláshoz szükséges tevékenység. A játék és tanulás szerinte nem képez ellentétpárt. A filantrópisták szerint a játék szórakoztató, élvezetes legyen, és tudjon az ember emellett tanulni is. Basedow iskolájában a szabad levegőn való mozgásos játékok, labdajátékok, tanulási játékok kiemelt szerepe érvényesült. A játékok felosztása: rajzos, mozgásos, utánzásos, egyéb, s a felnőttek is együtt játszottak a gyermekekkel. Wolke betűjátékot, szólottót készített. Salzmann nevelési tervében naponta egy bizonyos időt játékra és szórakozásra szánt. Trapp szerint a játék kellemesebbé teszi a tanítást. Megkülönböztetett „bohókás" és okos játékokat. Az utópisták Fourier és Owen elvetették a kényszert az oktatásban, a módszeres értelmi képzést tartották fontosnak. Három iskolatípust létesítettek: óvoda, ahol szeretetteljes légkör uralkodott, nappali iskolát és esti iskolát (10 év felettieknek.) A magyarországi fejleményekből kiemelkedik a Ratio Educationis, amely az első átfogó közoktatást szabályozó pedagógiai könyv. Még nem teszi kötelezővé az alsó fokú oktatást. A 19-20. században a francia forradalomban új társadalmi, gazdasági, és szellemi eszmék fogalmazódtak meg. Követelték az egyház-állam szélválasztását. Angliában 1870-ben született meg az Education Act, s a gyermekeket 5-14 éves korig az állam taníttatja. Oroszországban a francia rendszert követték. Pestalozzi volt az, aki a család pedagógiai kultúrájának fokozását tűzte ki célul. Az emberséges és természetes képességek harmonikus kifejlesztését tartotta a legfontosabbnak.