Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

Kárpáthy Magdolna A játékról ad-hoc szemlélettel Szakterületem a kommunikációs zavarok felismerése, kezelése: tanácsadással, baráti beszélgetéssel, speciális terápiákkal. Munkám szabadságához szükség volt arra, hogy kilépjek az intézményes kötött rendszerből, és alapítványi keretek között keresem a megoldásokat. A játékkal, mint terápiás eszközzel, gyakorló pedagógus­ként ismerkedtem meg. Dolgoztam korrekciós osztályban, súlyos fogyatékosok nevelőotthonában, érzékszervi fogyatékosokkal, gyermekvédő intézetben, fiatalko­rúak börtönében. Óvónőként kísérletet végeztem a beszédsérültekkel. Szakképesí­tésem szerint, gyógypedagógus pszichológus vagyok, úgy érzem, hogy a szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy segíteni tudjak a hozzám fordulóknak. Alapít­ványunk nyitott a pozitív és negatív kommunikációs devianciák felé, ebbe beletar­toznak a beszédhibák, a fejlődési rendellenesség okozta beszédzavarok, a tanulási rendellenességek. Következményként fellépő magatartászavarok, motivációs gyen­geségek, figyelemzavarok érdeklődésünk középpontjában állnak. Továbbképzése­ket, konferenciákat tartunk, nevelési értekezleteken aktívan közreműködünk, ta­nácsadásaink ingyenesek. Módszerünk a speciális játék. Az alábbiakban közölt írás nem a mi módszerünket ismerteti, hanem szemléletün­ket közelibb, az irodalmi adatokra támaszkodva. A játék rövid történeti áttekintésével bizonyítani lehet, hogy a játékkal az élet­ben maradás szempontjából is hasznos dolgokat adunk át gyermekeinknek. Az ősközösség korában mesék, mondák segítségével tanították a gyerekeket a kultuszok, törvények, szokások, ismeretére. A munkára nevelés, a testi erő, ügyes­ség fontos szerepet játszott a nevelésben. Az őskorban már játszottak növényi, állati természetű dolgokkal. Az osztálytársadalmak korában nagyon fejlett kultúrájuk volt a keleti társadal­maknak. Kína, India, Egyiptom, Mezopotámia iskolakultúráját a feltárások ismer­tették meg. Ebből tudjuk, hogy írást, olvasást tanítottak, a magas technikai színvo­nalra meg kellett tanítani a gyermeket. A görög kultúra meghatározó volt az egész emberiség szempontjából. A görög ember cselekvő, aktív, a színjáték igen fejlett. A demokrácia korában a harmonikus nevelésre törekedtek. Közüggyé vált az oktatás. A kor híres személyisége Platón idealista filozófus szerint a jellem hétéves korra kialakul. Az első életkorban formálódik a jellem. A vágy, akaraterő, ész. Lélekrészekből alakulnak az erények, az önuralom a bátorság, a bölcsesség. A hét­éves kor előtti nevelési kérdésekkel is foglalkozott. A három-hat éves gyermekek­kel dajkák foglalkoztak. A nevelésben érvényesült a játék, a test és a lélek össz­hangjára törekedtek, sokat foglalkoztak a gyakorlati kérdésekkel, az élmény nyúj­tást fontosnak tartották. Úgy gondolták, hogy a jellem alapjai kisgyermek korban

Next

/
Thumbnails
Contents