Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Katona Csaba: A „nemzet bárója", aki már életében legenda lett

A többség számára azonban e szemtelenség nemcsak vonzerővel bírt, de egyfajta sajátos hatalmat is biztosított Bizay számára. Blaha Lujza naplójában megörökítette, hogy Bizay miként tudta akaratát keresztülvinni a nézőtéren helyet foglalva. A színésznő előző nap a Tündérlak című népszínműben tomboló sikert aratva adta elő a. Jer szívemre, tubicám c. dalt. Másnap azví szép Galatheát játszották: „Amint a darabot elvégeztük, Bizay felkiáltott hozzám: «Jer szívemre, tubicám.» Tapsolt, felállott a pad tetejére, onnét integetett a színpad felé a páholyokba. Persze mindenki utána indult, tapsolt és nem hagytak békében addig, amíg újra el nem kezdtem énekelni a «Jer szívemre, tubicám»-at. Mint szobor, fehér parókával, görög kosztümben, magyar nótára gyújtani!? De hát mit volt mit tennem? El kellett énekelnem, mert Bizay úgy akarta."

33 „Mert látom, hogy parókája van" A nemzet két jelese, a csalogány és a báró a színházon kívül is ismerte egymást és alkalmanként keresték is egymás társaságát. így esett, hogy Blaha Lujza — aki számos fellépése és balatoni nyaralása során maga is annyira megszerette Füredet, hogy 1903-ban villát vásárolt a fürdőhelyen — kissé meg is bántotta az öregedő Bizay hiúságát. A báró kétségkívül figyelemre méltó külsejét illetően megegyeznek a források híradásai: szinte mindenki megemlíti a kezében tartott botot, rajta a „B. Zay" felirattal, a fekete parókát, a festett bajszot és a viruló arcot. A színésznő érdeklődését ez utóbbi keltette fel: „Egyszer azt kérdeztem tőle, mi csinál, hogy oly szép pirospozsgás arcszíne van? Mert azt láttam, hogy festék nincs az arcán. Elkomolyodott kérdésemre, nem szólt semmit és otthagyott. Úgy mondták el később a többiek, hogy ez az ő gyenge oldala. Ekkor tudtam meg, hogy naponként délelőtt egy óráig nyers húst tesz az arcára és ettől oly szép és fiatalos az arcbőrre. Már gondolkozni kezdtem, miképp békítsem ki a «nemzet báróját» — mert ez volt általános neve. Mikor elibém került, ő mondta, miért nem kérdi, hogy mitől oly koromfekete a hajam. Ekkor láttam, hogy tréfára vette a dolgot. Nekibátorodva azt feleltem: «Ezt azért nem kérdezem, mert látom, hogy parókája van.» Ezzel ismét szent volt köztünk a barátság. Megdicsértem délceg tartását, és kiemeltem, milyen szép tőle, hogy hű maradt a magyar viselethez."

34 Az eset Bizay egyik jellemző tulajdonságát világította meg: a hiúságot. Nem lehetünk azonban bizonyosak abban, hogy csupán az eset idején már nem éppen fiatal báró vele született különcsége volt az oka annak, hogy érzékeny volt a megjelenését firtató kérdésekre. Nevezhetjük Bizayt narcisztikusnak, vagy exhibicionistának is, meglehet, mindkét állításban van igazság. Erős a gyanú azonban, hogy Bizayt még egy tényező sarkallta abba az irányba, hogy ily mértékig adjon a külsejére: az őt régen ismerő közönség alighanem elvárta tőle, hogy a megszokott „deBlaha Lujza, i. m. 250, p. Blaha Lujza, i. m. 250. p.