Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Katona Csaba: A „nemzet bárója", aki már életében legenda lett

írása után — úgy volt olvasható, hogy B. Zay — kapta a báró titulust. Bizay volt a nemzet bárója [...] és figurája után nyerte a többi ingyenélő ezt a nevet.)

18 Aki igazán sokat tudott Bizay Pesten viselt dolgairól, mi több azt írásban is megörökítette, az a főváros lelkes krónikása, Porzó volt, aki Utazás Pestről Budapestre c. munkájában egész fejezetet szentelt Bizaynak. Ennek címe — természetesen — „A nemzet bárója". Idézzünk e fejezetből: „A tavasz déli óráin ott feszített a belvárosi korzón, harsány beszéddel köszöngetve jobbra-balra, «pát» legyintve elegántossan meghajlított kezével s bizalmasan integetve valamely hintóba, főképen ha nem ült benne senki. Könnyebb volt elképzelni a Váczi-utczát a nagy Kristóf — Füredet a Balaton-tava — mint ezt a kis pontját a földnek Bizay nélkül. Amint lehanyatlott a nap Füreden, legott felkelt Pesten. O avatta fel a Vácziutczának őszi szezonját. Kucsmáján tündöklött a forgó, bekecsén a drágaköves gomb, kezén pördült az aranygombos buzogány-bot, csikorgó csizmája sarkán az ezüst vak sarkantyú."

19 A báró tehát Pest szívében, a máig a sétálóutca funkcióját betöltő Váci utcában ütötte fel tanyáját, amikor épp nem Füreden múlatta idejét. Nem kétséges, hogy jó érzékkel választotta meg a helyszínt. Az a város, ahonnan minden évben a legtöbben keresték fel Füredet, Pest volt.

20 Az a Pest, amelynek polgári és nemesi elitje egyaránt előszeretettel korzózott a Váci utcán. így aztán Bizay vélhetően jórészt ugyanazokat az embereket (is) szórakoztatta Pesten, mint a nyári Balaton partján. Hogy tevékenysége itt is hasonló volt, mint a fürdőhelyen, egy konkrét példával is bemutathatjuk. Az esetet ugyancsak Porzó jegyezte fel: „Noha sohasem tanulta, a báró beszélt valamennyi élő és holt nyelven: ha kellett görögül, keltául, arabusul — de még «londonul»> is tudott. A francziát, olaszt kábító gyorsasággal hadarta, mindegyiket a maga természetes fonetikájával, úgy, hogy a távolabb álló valónak vélte. Az angol szót meg azzal a fogcsikorgatós, csukott szájjal való módon morzsolgatta, mint az igazi cockney. Egyszer valami lord Trevelyan és az ő gyuluforgács-fürtözetü ladyje épp ő hozzá, a Váczi-utca főrovogatójához fordult, tudakolván tőle, a nagy Kristófnak van-e valami külön vallási jelentősége, vagy nemzeti vonatkozása. Erre Bizay: — «Möcs eni bodi szájkolodzsi in did, jesz ször, jesz milédi. Evrimen dzsentlemen, god szév ze kvín. Zet szöbör iz not a faszent, it iz á küszent, jesz milord. Á veri fájn faragvésön. In ze patik hir ju kap ti of bröszt. Ze kvín of Inglend, ze king of Höngeri, ze king Mátyás tuletroá frejnd and tuletroá hotel jesz.» Az angol utaspár nyájasan köszönte meg a szédítő gördülékenységgel adott felvilágosítást s bár nem értette teljesen, mégis kedves tudomásul vette, hogy a magyar nyelv mennyire hasonlít az angolhoz."

21 http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/zol_ged/zg_bpold.htm 19 PORZÓ.: i. m. 343. p. 20 A pesti fürdőiátogatók létszámára nézve: KATONA CSABA: Fürdővendégek Balatonfüreden (különös tekintettel Szabolcs megyére és Nyíregyházára) Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv, XIV. Szerk.: GALAMBOS SÁNDOR, KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA. Nyíregyháza, 2000 21 PORZÓ.: i. m. 344-345. p.