Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Katona Csaba: A „nemzet bárója", aki már életében legenda lett
„Pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett" A korábbiak során néhány konkrét példán keresztül már láthattuk, miből is állt Bizay meglehetősen olcsó humorra épülő szórakoztató tevékenysége. Buzgó iparkodásával megkacagtatta az erre fogékony közönséget és nem kétséges, hogy ezért hol pénzben, hol természetben csurrant-cseppent számára valami jövedelem. Megélhetésének legbiztosabb forrása azonban az volt, ha sikerült neki — mai kifejezéssel élve — „palimadarat fognia". Ez a sors várt gróf Zichy Gézára 22 1 8 6 5 forró nyarán. Amikor a mindössze 16 éves ifjú gróf megérkezett Balatonfüredre, hogy testileg-lelkileg megerősödjön egy tragikus vadászbaleset után, amelyben fél karját veszítette el, a fürdőn jószerivel azonnal belebotlott Bizayba. A báró tapasztalt szeme pedig azonnal észrevette, hogy a fiatal arisztokrata a „ő embere". Adjuk át a szót Zichy Gézának: „Balaton-Füreden egy vén piperkőc csodabogár fogadott, fürtös parókával, festett bajusszal: kezében ezüstfogantyús botot hordott, melyre nagy B, két pont és Zay volt bevésve. Én azt hittem, hogy ő Zay báró, pedig az ismert, bolondos, tányérnyaló Bizay volt. Ez karonfogott engem, a nagy étterembe vezetett, hol száz személynél többen vacsoráltak s a pincért előszólítva monda: «A gróf úr velem fog vacsorálni, tisztelje meg a vendéglátót és a vendéget gazdag menüvel.)^ Legalább húszféle ételt és pezsgőt hoztak s én a vén kalandorral a legvidámabb hangulatban fogyasztottam mindent. Egyszerre csak Bizai felugrott a terített asztalra s a közönség felé fordulva megszólalt: «Hölgyeim és uraim! Mi egy illusztris vendéget kaptunk, kit én védőszárnyaim alá vettem. Jobb dolga már sehol nem lehet.» Mindenki nevetett: «Igaz, úgy van! Brávó Bizai!» kiáltották minden oldalról. Ekkor Bizai dicsérni kezdett s felszólította a jelenlevőket, hogy hangosan éltessenek. «Éljen!» hangzott minden asztalnál s a fürdővendégek egészségemre ittak. Én kimondhatatlanul szégyelltem magamat s ügyetlenül hajlongtam jobbrabalra, aztán ki akartam egyenlíteni számlámat, de a vén szélhámos közbe vágott: „Ezt semmiesetre sem engedhetem meg!" s pénztárcámat kezébe véve pénzemmel mindent kifizetett, királyi borravalókat osztogatva végül még tíz forintot vett magához, eme kijelentéssel: «Nagyon sokat ettem, ezt megtartom mint kártérítést fogaim kártalanításáért!» mire a pénzt a legnagyobb nyugalommal mellénye zsebébe csúsztatta. 23 Zichy Géza tehát akarva-akaratlanul hamar megtanulta, hogy mit is jelent Bizay pártfogása Balatonfüreden. Hamarosan mást is megtanult. Porzó — igen finoman és érzékletesen — korábban idézett írásában „a füredi szerelmes levelek postamesterének" nevezte a bárót. Zichy leírása alapján valószínűsíthető, hogy a derék Bizay egyebek mellett kerítéssel is foglalkozott: „A színtársulatnál működött ekkor Sz. kisasszony, mind drámai szende, az öreg Bizay egyre lovalt, hogy udvaroljak a kisasszonynak — bár erre teljes ártatlanságomban semmi hajlandóságot nem éreztem, — a vén korhely elhitette velem, hogy ez hozzátartozik a gavallérsághoz. Egy 22 Gróf Zichy Géza fél keze elvesztése ellenére rövidesen Európa-hírű zongorista lett, aki pályája csúcsán a budapesti Operaház intendánsa is volt. Méltatlanul hanyagolt emlékiratai a múlt századi magyar meomárirodalom legszebb példái közé tartoznak. 23 ZICHY GÉZA: Emlékeim. I. kötet. Bp., 1912.117-118. p.
