Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában
- Otthon parancsoljon, Király úri A vidrafalusi Olt Miklós, aki maga száz voksot szokott képviselni, mint széles atyafiaságának Nesztora, meglóbázta most a nagy szőrös kezét a Király orra alatt. - Lassan azzal a kis testtel, Király uram! Itt a szavam, nem disznóhólyag, most már azért is rászavazok az... ízére, hogy is hívják csak? - Katánghy. - Igenis, Katánghyra. " I2 A következő idézet, ami már csak egy karcolatban megörökített anekdota, szintén Mikszáthtól való. Csatár Zsigmondról szól, akit 1875-től többször választottak a csongrádi választókerület képviselőjévé. Csatár elhíresült arról, hogy a jelöltek átlagához képest megválasztásának sikere nem függött oly mértékben az anyagiaktól, bortól-pörkölttől. Ezeket meg tudta toldani, netán ki is tudta (volna) váltani személyiségével, a választóihoz illő hang megtalálásával. Az 1884-ban konjktúráját futó antiszemita párt jelöltjeként vallási, felekezeti jellegű beszédekkel tűnt ki. 13 Egy másik választáson - az alább idézett beszédében - már egyfajta konzervatív felhanggal, csongrádi gazdáknak is érthető nyelven fejtette ki az élet egészét - a képviselő személyének kilétéig - átható értékőrzés elengedhetetlen fontosságát. Természetesen nem feledkezve meg a gazdaember jó közérzetének egyik nélkülözhetetlen kellékéről, a pipáról és a pipázásról: „ Csatár odaállt a nép elé, föltette fejére a kalapját legjobb csurgóra, előkereste a makrapipáját, és így szólt: - Kedves polgártársaim! (Mély csönd.) Melyiteknek van itt a dohánya? Erre tízen is siettek feléje nyújtani a dohányzacskójukat. O erre kiválasztotta a legjobbat. - Bíz nem rossz dohány - monda - de lássátok még százszor jobb lenne, ha az átkozott dohánymonopóliummal nem verne meg bennünket a kormány. Borzasztó az, barátaim, hogy még ezt a kis jószágot, ezt a pipácskánkat annyira megadóztatják. El kell ennek az országnak veszni. No hát ki ad most nekem egy kis tüzet? - Én, én! - kiabálják sorban. - Nem kell a gyufa, fiam: Nekem a tűzkő kell, meg a tapló. Nem szabad a régitől elmenni egyhamar az igaz embernek. Az olyan ember, aki a divat után kapkod, nem kóser ember. Apáink boldogabbak voltak, míg a masina nem volt. Üssön bele a fészkes istennyila! - Igaz, igaz! - Azt mondják itt ezek, a mi ellenfeleink, a kormánypártiak, hogy így meg amúgy, olyan embert válasszanak kegyelmetek, aki kegyben állván a 12 Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1980. p. 82-84. p. 13 Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1980. 137. p.
