Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában
Darabos: Egy pint valóságos húsz krajcáros bizonyosan meggyógyítaná uraimék belső részét. - Egy szó mint száz - jöjjenek velem - szívesen látom mindnyájokat egy pint húsz krajcárosra, vagy akár többre is - a mi tanyánkon annyi a budai óbor, hogy vörösre lehetne vele fösteni a Dunát. " 0 S az elcsábítottak kortesdalában már szemléletesen jelenik meg "új választási preferenciájuk": " Száz szónak is egy a vége. Jó bornak örül a gége, Túl a Dunán, túl a Tiszán, Nincs nyolckrajcáros alispán!" 11 A következő idézettel már tárgyalt korszakunkhoz érkezünk. Mikszáth Kálmán, korabeli politikai életet, és kiváltképp választásokat karakterisztikusan ábrázoló, emblematikussá váló politikusi fejlődésregényéből, A két választás Magyar országon-bó\ való. Bár az alábbi idézet életszerűsége talán valamivel csekélyebb, mint az előzőé, de a történet és a benne megtestesülő furfangos machináció annál szemléletesebben utal a korabeli Magyarország régebbről megőrzött társadalmi viszonyaira. Hisz a regény főhősének, Kathángy Menyhértnek első megválasztását kieszközlő terv a mindig meglévő emberi hiúságot, a még élénken élő rendi beidegződés segítségével fordítja a maga hasznára. A regénybeli borontói kerületben fellépő, ismeretlen, vagyontalan jelölt megválasztását ismerőse, Király János (gúnynevén János király), a közeli város polgármesterének furfangja teszi lehetővé. A hamiskás öreg az egyik székely uraságnál tartott vigadalom alkalmával elhinti a társaságban, hogy a főispán kíséretében érkező pesti idegen, Tisza Kálmán embere, majd kihasználva saját maga és a vármegyei székely urak közötti ellenszenvet, pártfogoltja becsmérlésébe kezd: „- Nem lesz meg, ha mondom, ha egyszer én mondom. Macska legyek, ha engedem. S ilyenkor hetykén a mellére ütött. Persze, hogy rögtön akadtak a kevély megyeiek között, akiket vérig bosszantott a hencegése. - Nem engedi? De hátha mégis megválasztjuk. - No, azt szeretném én látni! - pattant fel az öreg, mint egy mérges pulykakakas. Erre aztán feljebb emelte a hangját a másik is: - Ejha! De nagy úr az úr! Hisz önnek ebben a kerületben voksa sincs. Mi jogon akar itt rendelkezni? - János király a halántékáig vörösödött haragjában. - Azon a jogon, mert én jobban tudom, milyen követ való ide, mint az urak. -Ohó! Nagy Ignác: Tisztújítás. Gondolat Kiadó, Budapest 1959. 58-59. p. 11 Uo. 59. p.
