Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

Csekő Ernő Sorshúzás, furfang, csel, csalás, - játék a dualizmus kori választásokkal? Kedves Olvasó, immár harmadik alkalommal jelentkezem választásokkal kapcsolatos témával a Győri Tanulmányok Mediavawe-fesztiválhoz kapcsolódó tematikus köteteiben. A 2000-ben megjelent Bűn és bűnhődés I. konferenciakötetben található esettanulmányomat, majd a 2001-ben kiadott Hedonizmus kötetben szereplő, a választók etetésének és itatásának választásokon gyakorolt közel 100 éves történetét áttekintő tanulmányomat követően most e kötet szorosan vett témájához -játék, szórakozás - ezúttal csak áttételesen kapcsolódom.

1 Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy korábbi, a témához szorosabban kapcsolódó tanulmányaimhoz képest ezen írásom inkább lesz esszé, mint elsődleges - jelentős részben levéltári - forrásokon alapuló tényszerű történeti feldolgozás. Bár ha a konferencia címéül választott kifejezést, a „Homo ludens" - „Játékos ember"-t nézem, nem biztos, hogy olyan távoli ez a megközelítés. Hiszen játék és politika sok esetben nem könnyen elválasztható fogalmak egymástól. Ez általában is igaz a politikára, természetrajzának egyik fontos vonása, de talán fokozottan érvényes a parlamentarizmus intézményére. Amióta a parlamentáris rendszerben a politikai érdekek megfogalmazására, megjelenítésére és azok ütköztetésérerendelkezésre áll az állandóan ülésező és saját szabályokkal működő parlament (képviselőház), a politika - a közösség ügyeinek intézése - gyakorlásának módozatai, megjelenési formái is komoly változáson mentek keresztül. így volt ez Magyarországon is. A kiegyezés megkötésével, a dualista államberendezkedés megteremtésével a parlament általi, illetve az általa szentesített hatalomgyakorlás régen látott legitimitást - törvényit mindenképpen - élvezett. Másrészt további fontos változás, hogy az ország működését és lakosságának mindennapi életét befolyásoló kérdések nyilvánosabbá, az állandóan ülésező parlament tárgyává, a politikai nyilvánosság mindennapi témájává vált. Ez természetesen maga után vonta a politika iránt érdeklődők táborának szélesedése mellett a politikával érdemben foglalkozók körének bővülését. A politikával hivatásszerűen foglalkozók mellett fokozatosan kialakult a politikából élők csoportja. A rendszer megkövetelte, mindennapi működéséhez igényelte az újabb és újabb emberanyagot. A lassan bejáratódó, a Tisza Kálmán korában konszolidáló - kikristályosodó politikai intézményrendszer szinte már önjáróvá vált. Hiszen létezett a politikai életet megosztó törésvonal, azt két élesen elkülönülő részre osztotta. A rendszer alapjait érintő közjogi jellegű szembenállás miatt az átjárás meglehetősen nehéz, a 1 Csekő Ernő: A bűnösség és felelősség kérdése egy tragédiába torkollott képviselőválasztás kapcsán (Pincehely, 1901 ). In: Bün és bűnhődés I, szerk.: Bana József, Győri Tanulmányok 23. 2000. 35-59. p.; Csekő Ernő: Etetés és itatás a követ és képviselőválasztáson. In: Hedonizmus, szerk.: Bana József, Győri Tanulmányok 25. 2001. 71-89. p.