Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a
változott és a műanyagok megjelenésével igen rövid időn belül megváltozott minden. Az 50-es évektől kezdve már domináltak a plasztik alapú játékok. A gyártók számára lehetővé tette a tömegtermelést, de a gyerekek számára is nyújtott némi újdonságot a színek tekintetében mindenképpen, kevésbé voltak kényesek a törést illetően és az okozható sérülések tekintetében is kedvezőbbek voltak a fém alapú játékokhoz képest. A műanyagok szilárdsága mára már minden igényt kielégít és tisztántarthatóságuk se megvetendő szempont. Murphy-t idézzük ehelyütt, aki frappánsan fogalmaz: törhetetlen játék arra jó, hogy vele a gyerek más játékokat törjön össze." Legnagyobb hátrányuk azonban abban mutatkozott, hogy a természetes anyagoktól eltávolították a gyerekeket. Pedig a fa a természet legcsodálatosabb ajándéka és legsokoldalúbb nyersanyaga életünknek. Különösen igaz ez, ha. arra gondolunk, hogy mindennapi életünk elengedhetetlen tartozéka, csak az otthonunkban 30-40 különféle célra alkalmazunk fát. A gyerekeket pedig, ily módon, éppen a fa megszerettetésében gátoljuk meg. A játszásra vonatkozó elméleti kérdésekben is kimagasló eredményeket értek el század folyamán. A játszás tudományos és filozófiai elemzésben valamint annak meghatározásában a holland Huizinga kimagasló munkásságát kell megemlíteni, de az állatok játékos viselkedésének kutatása is sok tekintetben segített világosabbá tenni a játszás vonatkozásait ebben a magyar Csányi Vilmos és Grastyán Endre eredményeit emeljük ki. Utóbbi fogalmazta meg, bölcs humorral, az egyik alapvető tanulmányában: ,¿4 játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság". Hasonlóan, a játéknak a nevelésben való egyre fontosabbá váló szerepét is egyre sokoldalúbban határozták meg. Nem feledkezhetünk meg a játszás matematikai elemzése terén, a kétszemélyes játékok elméletét kidolgozó Neumann Jánosról, hazánk fia ezt még a század első felében fogalmazta meg. Sokan elemezték, tudatosan, a játékok versengésen alapuló, a másik fél legyőzését célzó, ugyanakkor egyfajta izgalmat, feszültséget nyújtó funkcióját is, a döntések a kockáztatás hatását rövid időn belül érzékeljük. Az utóbbi - az élettel szemben - nem jár helyrehozhatatlan vagy viszszafordíthatatlan következményekkel. A sikerélmény és erkölcsi dicsőség mellett megtanítanak a kudarctűrésre. Játékokkal életszerű helyzeteket lehet megismerni és regisztrálható döntéseket hozni, majd megtapasztalni annak hatásait. És amivel kezdeni kellett volna - hiszen ennek vizsgálata már Fröbelnél, Pestalozzinü és másoknál már a századot megelőzően is érdeklődésük előtérben volt - a fiatalabb generáció esetében, a játék személyiségfejlesztő és szocializációs szerepe. Ami az állatok játszását illeti elgondolkoztató Gyurkovics Tibor odavetett megjegyzése, humorosnak szánta, de mégsem az: 1f A majmot a játék tette emberré". A 70-80-as években a gyerekek szobái egyre jobban megteltek játékokkal. A lassanként megindult gazdasági felemelkedés, a viszonylagos jólét hatására a szülők egyre többet tudtak fordítani játékra. A nevezetes alkalmakkor, leginkább karácsonykor, kisebb részben húsvétkor illetve születés vagy névnapok alkalmával a családtagok, a nagyszülők, a barátok játékok tömegével árasztották el a gyerekeket. Ennek következménye érdekes válaszút elé állította a fiatalok társadalmát, jelesül háttérbe szorult a „kedvenc játék" fogalma és az egy játékhoz való ragaszkodás helyett a „kicsit ebből, kicsit abból" elv érvényesült. Mondhatnánk úgy is, pedagógus megközelítésben kielégíthetetlenné vált a ,játékbirodalom kis uralkodója",
