Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Récsei Balázs: A mindenkor nevető „Vadásziusz

Récsei Balázs A mindenkor nevető „Vadászicus"

1 Mottó: fia a vadész elejt egy medvét, akkor az másként jelenik meg a Vadászok Lapjában, és egész másként a Medvék Lapjában. 1. Gyülekező „ Egy olyan tanulmányban, melyet ténylegesen a vadászatnak szentelnék, kötelezve érezném magam arra, hogy teljes mélységében taglaljam a vadászat etikai dimenzióját, amit az állatra kimért halál tesz elkerülhetetlenné. "

2 Köztudott, hogy a levéltárak limbusai sok kincset rejtenek magukban. 2000 nyarán a Somogy Megyei Levéltárban az egyik termet rendezés miatt ki kellett üríteni, és több folyóméternyi limbus is napvilágra került a volt vármegyei börtönkápolna oltárának festménye mögül. A részben reponálásra, részben azonosításra és rendszerbe illesztésre váró iratok között volt egy magyar nyelven íródott kódex is. Ez a maga nemében unikális forrás az emberi nem egyik legrégibb faj fenntartó tevékenységéről, a vadászatról értekezik, meglehetősen lakonikus és ironikus stílusban. Még mielőtt valaki e lelet előkerülése nyomán a középkori magyarországi kódexirodalom új szintézisére készülne, előre kell bocsátanom, hogy nem középkori, és nem „igazi" kódex. Ez egy kézirat, mely mindössze hat oldalas. Egy olyan kifogásgyüjtemény, melyet szerzője látott el a „Codex" címmel. A jelzet és dátum nélküli forrás alcíme teljesen megmagyarázza az írásmű tartalmát: „Azon mentségek és kifogásokról, melyeket a vadászok hibázás után használni szoktak".

3 A kézzel írt „kódex" a papír, az íráskép és stiláris eszközök alapján a dualista korszak második felében, egy középosztálybeli szerzőtől keletkezhetett. Nem csak azért valószínűsíthető, hogy Somogyban íródott, mert az itteni levéltárban került elő, hanem azért is, mert az e vidékre jellemző tájnyelvi kifejezések is előfordulnak benne (például: mindig, reggeliztem). Szerzőjeként fel van tüntetve egy név: Fürjesey Rókus. Ez azonban erősen megkérdőjelezhető, részben mert egyéb forrásokban, kiadványokban eddig ez a név nem került elő, részben azért, mert túlságosan „beszélő" névnek tűnik. Abban, hogy Fürjesey - maradjunk az aláírt név mellett - évtizedekig vadászott, nincs okunk kételkedni. Olyan szakkifejezéseket használ, olyan szemlélettel ír, hogy nyilvánvaló: belülről ismeri a vadásztársadalmat, és az általa citált kifogások egy részével alkalomadtán valószínűleg ő is élt. 1 A kissé átalakított cím Kónyi János: A mindenkor nevető Democritus (első kiadása 1782) című könyvének parafázisa akar lenni. 2 Jósé Ortega y Gasset: Elmélkedés a vadászatról. Budapest, 2000, 83. p. (A továbbiakban: Elmélkedés.) 3 Somogy Megyei Levéltár XIV. 61. Fürjesey Rókus iratai. A további nem jelzeteit idézetek is ebből a hat oldalas forrásból származnak.