Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Csekő Ernő Etetés: - itatása követ és képviselőválasztásokon

itallal való megvendégelésének lehetőségei. A törvény bevezetésével - ahogy a Vasárnapi Újság írja - a kortesek dolga is megnehezedett, „Azelőtt elég volt, ha a kortes bírta az éljenzést, a beszédet, meg az italt, de bezzeg most tanulni is kell neki, mert lépten-nyomon beleibotlik egy-egy kemény paragrafusba. Ha csak egyszer is eltalálja véteni, kész veszedelem, lesújt a mandátumra a Kúria pallosa." . Az 190l-es választások végül is „tiszta választásként" maradtak meg a történeti emlékezetben, amit nyilván elősegített, hogy a viszonyításhoz a '96-os Bánffy-féle választás szolgált legfőbb zsinórmértékül. A választások továbbra is rendkívül költségesek voltak, sőt talán még többe kerültek, mint valaha. Természetesen az anyagiakat tekintve sem volt egyenlő az ellenzék és kormánypárt esélye.

64 Ennek talán legszemléletesebb megvilágítását az 1912-ben kibontakozó Désy-Lukács-ügy hozta, mely a kormánypárt választási finanszírozásának visszásságaira irányította a közvélemény figyelmét.

65 Igaz, kellett is a pénz. Hiszen a pártok büdzséjét az etetés-itatásra szánt pénzek mellett a szavazók választókerületi központba való behozatalának költsége, a fuvardíj, majd később a napidíj is apasztották. Nem is beszélve a díszes kellékként szolgáló tollakról, zászlókról, és az egyre jobban terjedő plakátokról, nyomtatványokról. A választások haszonélvezői ellenben a fogadósok, vendéglősök, s az egyre inkább „profi", haszonelvű foglalkozássá váló kortesek közül kerültek ki. S mivel a képviselő-választásokon, például Tolna megyében ötször-hétszer - a nemesek mellett a megfelelő vagyonnal rendelkezők - többen szavazhattak, mint a reformkorban, a választók megnyerése, etetése-itatása mind kiterjedtebb rétegekben történt. De nem nagyobb méretekben. A reformkorban tapasztalt bőség, korlátlan mennyiség már a múlté. Hiszen akkor jóval kevesebb volt a megnyerni kívánt fej és a jóltartásra váró has. S nem feledkezhetünk el arról sem, hogy akkor nemes szavazatokért folyt a küzdelem, a dualizmus korában meg javarészt paraszt voksokért. A dualizmus korában Tolna megye hat képviselőjét a következő hat kerületben választották: bonyhádi, szekszárdi, szakcsi, kölesdi, pincehelyi és paksi. A megyei levéltárban két képviselőjelöltnek található meg részben vagy egészben kortesköltség-elszámolása: gr. Apponyi Géza néppárti jelöltnek, aki 1896-ban a pincehelyi kerületben, ha kevéssel is, de elbukott, illetve Benyovszky Rezsőnek, Tiszta választások! Hogyan védelmezze a választópolgár meggyőződésének tisztaságát a kormánypárt visszaélései ellen. Budapest, 1901. 63 Vasárnapi Újság, 1905. 3. szám, 42. p. 64 Varga Lajos: Országgyűlési választások a dualizmus korában. In: Parlamenti képviselőválasztások (1920-1990), Szerk.: Földes György, Hubai László, Politikatörténeti Alapítvány, 1994. 25-26. p. 65 Az ellenzéki képviselő, Désy állításai szerint Lukács László miniszterelnök, a Khuen-Hédervárykormány pénzügyminisztereként úgy kötött a Magyar Bankkal, a bank számára kedvezményes szerződéseket, hogy az ellentételezésként 4,8 millió koronát fizetett a Munkapárt választási kasszájába. Gerő András: A Désy-Lukács-ügy. In: Skandalum. Magyar közéleti botrányok 1843-1991. Összeáll.: Gerő András, T-Twins Kiadó, 1993. 139-144. p.