Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Csekő Ernő Etetés: - itatása követ és képviselőválasztásokon

425 váltó forintnyi tétel, mely mellett diszkréten ez szerepel: „Nagyságos Úr maga adván egyenként a Nemes Urak kezeibe".

41 Képviselőválasztások A reformkorral szemben, mikor a választók etetése, itatása minden további nélkül engedélyezett volt, a dualizmus korában már próbálták szabályozni, bizonyos eseteit pedig tiltani. Ugyan a választási vesztegetés, illetve az etetés-itatás az 1843-44. évi országgyűlés egyik központi kérdése is volt, törvényi szabályozására az 1848/V. tc.-ben sem került sor. De a kiegyezéssel hatalomra került reformkori liberális nemesség képviselőinek immár alkalmuk adódott, hogy tevőlegesen lépjenek fel a választások, általuk oly sokszor bírált kísérőjelenségei ellen. Ennek az 1874. évi választójogi törvényben és az 1878. évben elfogadott büntető törvénykönyvben (Btk.) tettek eleget. Az 1874/XXXIII. tc. 95. és 96. §-a az etetés-itatás általi megvesztegetést a választói jognak 3 évre való felfüggesztésével, 1000 Ft-ig terjedő bírsággal, vagy hat hónapig terjedhető fogsággal büntette. A Btk. ennél kisebb büntetési tételekben maximálva, három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedő pénzbüntetéssel büntette a vétkeseket. A két törvény azonban megegyezett abban, hogy egyenlő mértékben sújtotta az etetés-itatások aktív és passzív résztvevőit.

48 Az 1874. évi törvény megszületése élénkítően hatott a választások ellen beadott petíciók számára, habár az etetés-itatás érvénytelenségi okká való minősítésére csak 1887-ben, a képviselőház házszabály-módosításában került sor.

49 Ugyanis a megtámadott választásokat 1848-tól, a képviselőház létrehozásától 1899-ig - némi összeférhetetlenséggel - maga a képviselőház tárgyalta, a bíráskodás fóruma 1868-ig az képviselőház országos ülése, attól az ún. bíráló bizottságok voltak.

50 A nehézkes és körülményes, s végül nagy többségben eredménytelen bizonyítási eljárások a jóval részletesebb szabályozást hozó, és a választási bíráskodást a Kúria hatáskörébe utaló 1899/XV. tc. bevezetésével sem csökkentek, sőt a szükséges ellátás, a szokásos vendéglátás határa, a szükséges ellátás mennyisége, az etetés-itatási célzat és további hasonló kategóriák alkalmazása még megfoghatatlanabbá tették azt. Hiszen a választók az 1848-tól népképviseleti alapon tartott képviselőválasztások során sem saját lakóhelyükön szavaztak, hanem a választókerület központjában, e procedúra az utazással együtt akár egy állónapig is eltartott. A fáradt, s elcsigázott választópolgárnak pedig a törvény alkotói szerint is kijárt a meleg ebéd, a bor/sör, egy kis pálinka és/vagy szivar. S minek utána a „szükséges" 47 TMÖL Augusz Antal II. i. 55. pali. 9-14. pag. 48 1874. évi Törvénytár, Kiadja Ráth Mór, Budapest, 1874. 151. p.; ill. 1878. évi Törvénytár, Kiadja Ráth Mór, Budapest, 1878. 45. p. 49 Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848/1948. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 142. p. 50 Uo. 55-112. p.