Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)
Aradi Gábor: Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon...
Ezt a lehetőséget kihasználva Tolna megyében az itt működő vendéglátó egységek nyitvatartási idejét este 10 órában korlátozták. Ez a döntés a megye soksok vendéglősénél egyáltalán nem aratott osztatlan sikert. Ezt mutatta az a panaszlevél áradat, amely Dunafóldvárról és környékéről érkezett az alispáni hivatalba. Az esti 10 órában kijelölt záróra nem felelt meg a vendéglő tulajdonosoknak. Forgalmuk így jelentősen csökkent. Ezért a záróra jelentős meghosszabbításáért folyamodtak. A kérelmező levelek két „fordulóját" figyelhettük meg. Az első körben valamennyi „egység" tulajdonosa harcba szállt, de a siker csak egy kis csoport, öt fő (név szerint: Horváth Géza, Asztalos István, Kócsy Imre, özv. Asztalos György né és Kovács István) ajándéka lett. Nekik azért kedvezett az alispán, mert vendéglátóhelységeik vendégszobával, jobb esetben szállodával voltak egybekötve. így mivel Dunaföldvár jelentős Duna parti kikötőhely, valamint vasúton is nagy számú vendég utazott rajta keresztül, biztosítani kellett a szálláslehetőséget. Lehetővé kellett tenni, hogy a „késő éjjeli órákban érkező utasok megfelelő szálláshoz és élelemhez jussanak." Nyitvatartásra éjjel 2 óráig kaptak engedélyt. 14 A második fordulóban az elutasítottak vettek részt. Egyikük, özv. Zruta Gyuláné fellebbezésében összefoglalta érveiket. Ezek szerint a számukra sérelmes véghatározat méltányolta a közérdeket, azaz az utasok érdekeit, de ennek megvalósításához szükséges intézkedést „akként eszközli, hogy sok jogos magánérdeket sért, kárt okoz nekem és több száz más vendéglős társamnak, viszont akaratlanul favorizál egyes vendéglősöket és ezeket indokolatlanul nagy anyagi előnyhöz juttatja, míg ez a megkülönböztetett intézkedés engem valóságban létem alapjában ingat meg." Azt is kinyilvánítja levelében, hogy nemcsak az utazó közönségnek, hanem Dunaföldvár nagyközség polgárainak és dolgozó munkásságának is vannak érdekei. Módot kell adni nekik arra, hogy megpihenhessenek, egymással találkozhassanak a vendéglőben. „Ámde különösen az esti 10 órában megállapított záróra mellett nyári időben ez szinte lehetetlen, mert mire a polgárság és a dolgozó munkásság munkáját befejezi, és munkaruháját leteszi és elmegy a vendéglőbe, már 10 óra van és kénytelen a vendéglős, zárórára hivatkozással vendégét elküldeni. A mi polgárságunk ugyanis teljes besötétedésig dolgozik, és akkor indul vissza messze a határból, s 10 óra van mire egy kicsit szórakozhatna." Ezért van tehát szükség az éjjeli 2 órai zárásra. A dunaföldvári lakosság érdeke mellett van egy fontos magánérdek is, folytatja a kocsmáros asszony. Ugyanis „a törvény nem ismer első, másod és harmadjogú vendéglőket, (hanem) csak vendéglőket egyenlő jogokkal és egyenlő kötelezettségekkel és ennek megfelelően egyenlő adókkal. " A magas adót pedig ők kisebb nyitvatartási időre szorítva nem tudják teljesíteni, így tehát a kérelmező és társai magánérdeke is megsérült. Sőt ez a bizonyos anyagi magánérdek ezen a ponton ismét közérdekké válik. Hiszen, ha nem szabnak 14 TMÖL AI 10449/1924.
