Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Aradi Gábor: Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon...

A Heves Megyei Törvényhatósági Bizottság, körlevélben rögzített megállapítási pontosan fedték a valóságot. A XX. század elején ugrásszerűen megnövekedett az alkoholfogyasztás és a társadalom súlyos szociális kérdésévé vált. Az italozás távoli múltban kialakult, gondűző „férfias" szokása a nagy világégésekkel terhes modern idők hatására népbetegséggé fajult. Különösen a húszas évek elején vett nagy lendületet az alkoholfogyasztás. Ennek oka volt a fokozódó lakásnyomor, a létbizonytalanság, a kilátástalanság, a különféle háborús, egyéni tragédiák, melyeket a trianoni békediktátum következményei is súlyosbítottak. De nem kevésbé bűnös volt ebben a kocsma, mint a hangulatos „társasági élet" és szórakozás sokhelyütt egyetlen lehetséges színhelye, valamint az alkoholérdekeltség nagyhatású, minden eddiginél korszerűbb propagandagépezete.

4 Az elfogyasztott alkoholmennyiségen belül lecsökken az I. világháború előtti időszakhoz képest a pálinka- és egyéb égetett szesz fogyasztása. Ennek egyik jelentős oka, az elsősorban égetett szeszes italt fogyasztó nemzetiségi területek elvesztése volt. A másik ok, a szőlőtermő területnek az ország megmaradt területéhez képest aránytalan megnövekedéséből következett. S mivel a magyar bor elveszítette régi piacait, vámsorompók zárták le az utat, a borkészletek felhalmozódtak. Ezek tovább növekedtek a húszas évek elejének kiemelkedő terméseredményt hozó időszaka után. így a belső piacra egyre nagyobb tömegű bor került.

5 Bizonyos értelemben az italfogyasztási struktúrában az égetett szesz és a bor egymáshoz viszonyított arányának ilyen irányú eltolódását pozitív jelenségként lehetne értelmezni. Azonban ehhez hozzá kell tenni azt, hogy egyrészt eme szőlőből készült italnak Magyarországon nem volt olyan elterjedt az alacsony alkoholfok-tartalmú ivóbor változata, mint pl. Franciaországban. Ez bizonyítható a bemutatott táblázat adataival. 4 Láng Péter: Alkoholellenes munkásszövetség Magyarországon. (Megjelent: Alkohológia, 1973. 5966. p.) 59. p. (Megjegyzem, hogy a Trianonra vonatkozó utalás tőlem származik, nem szerepel az idézett cikkben.) Láng megállapításával nagymértékben összecseng az 1929-ben kiadott Közgazdasági Enciklopédia idevonatkozó megállapítása: Az alkoholizmusnak a munkások közti feltűnő elterjedtsége részben arra a megcsontosodott tévhitre vezethető vissza, hogy az alkohol erőt adó anyag, részben pedig arra, hogy a sivár gazdasági viszonyok között élő munkásnak a korcsma könnyen megközelíthető és olcsó szórakozóhelye is egyúttal. (Közgazdasági Enciklopédia I. kötet,Budapest, 1929. 68. p.) Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából, Budapest, 1979. (Továbbiakban: Kárpáti, 1979) 168-169. p.