Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Aradi Gábor: Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon...

Abszolút alkoholra átszámított fejenkénti országos átlagos fogyasztás Gazdasági év Borban (1) Sörben (1) Pálinkaf.-ben (1) Összesen 1920/21 2, 09 0, 27 1,60 3, 96 1921/22 2,81 0, 47 1,26 4, 54 1922/23 4, 92 0, 22 1, 10 6, 24 1923/24 4, 93 0, 26 0, 96 6,15 1924/25 1,47 0, 37 1, 17 3,01 1925/26 3, 65 0, 27 1,56 5,48 1926/27 1,35 0,41 2, 05 3,81 1927/28 1,85 0,39 2, 69 4,93 1928/29 2, 99 0, 35 2,38 5,72 1929/30 2, 30 0, 26 0, 89 3, 45 1930/31 3,86 0, 18 0, 53 4, 57 1931/32 3,82 0, 11 0, 45 4, 38 1932/33 3,43 0, 09 0, 63 4,15 1933/34 2, 90 0, 09 0, 59 3, 58 1934/35 2,41 0, 10 0, 83 3, 34 Jól látható, hogy 1922 és 1924 között, amikor a legmagasabb értéket mutatja a fejenkénti alkoholfogyasztás, a pálinkafélék értéke viszonylag alacsony, míg a borfogyasztás eléri az ábrázolt időszak legnagyobb mennyiségét. Másrészt a kisüstipálinka-főzés és a zugfőzés, nem jelentéktelen adatai nem kerültek bele a statisztikába. A bor arányának emelkedése olyan mértékűvé lett, ami már meghaladta a mérsékelt italfogyasztás fogalmát. A harmincas években, pl. az 1 főre jutó borfogyasztás átlaga több éven keresztül meghaladta a 40 litert, sőt 1936-ban az 50 litert is túllépte.

7 A Heves megyei törvényhozók fent említett kezdeményezése része volt azoknak a törekvéseknek, melyek a túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítását célozták. Magyarországon a reformkori kísérletek után, a XX. század elején bontakozott ki mind állami, mind társadalmi szinten az alkoholizmus elleni harc.

8 Ebben 6 A táblázat Kárpáti, 1979. 170. p.-on található. A szerző az adatokat Szél Tivadar: Szeszfogyasztás és iszákosság.(Megjelent: a Népegészségügy 18. 1937. jún. 6. sz. 273. p.) cikkéből veszi. Szél a nyersfogyasztásnak abszolút alkoholra való átszámításnál 30 %-os pálinkaféleségeket feltételez. Egyetértek Kárpáti, evvel kapcsolatban tett megjegyzésével, hogy ez az érték alacsonynak tűnik. 7 Kárpáti, 1979. 170. p. 8 Az alkoholizmus elnevezés Magnus Huss svéd orvostól származik, aki 1852-ben „alkoholizmus"ként jelölte meg a részegítő hatású italok fogyasztása következtében létrejött egészségellenes állapotot, amelynek keletkezésében a fogyasztott szeszes ital mennyisége, az iszákos egyéni adottságai, a társadalmi körülmények kóroki tényezőként egyaránt szerepelnek. (Dr. Bugyi Balázs: A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet állásfoglalásai az alkoholizmus kérdésében = Alkohológia 7. évf. 2. sz. (84-86. p.) 84. p.