Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Aradi Gábor: Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon...

Aradi Gábor Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon, különös tekintettel Tolna megyére A húszas évek közepe olyan időszak történelmünkben, amikor a magyar társadalom megkezdi feldolgozni a különböző színű forradalmak és a trianoni békeszerződés által okozott sokkhatást. Ennek során a politika-formáló csoportok (pl. a megyei közélet szereplői) természetes törekvésévé vált elkerülni az 1919-hez hasonló robbanást. Hiszen ez, véleményük szerint egyik előidézője volt a trianoni katasztrófának, melynek következtében kialakult a „csonka" — korabeli jelző — Magyarország. Ez az állapot, a terület csökkenés, akkoriban szinte minden magyar érzelmű ember számára tarthatatlannak tűnt és a változtatás kényszere állandóan napirenden volt. A kívánt változtatás, a kor szereplői szerint azonban nem jöhetett létre társadalmi összefogás nélkül. Ehhez ki kellett küszöbölni azokat a hatásokat, melyek az akkori társadalmat megosztották. Ezért a közélet szereplői, a fent levezetett gondolatsornak megfelelő szemlélettel — egyfajta szűrővel — kezdték figyelni a hétköznapi életet, a mindennapok valóságát. A szűrőn fennakadt problémák közé beletartozott a szórakozás minősége is, melynél jól alkalmazott „dialektikus módszerrel", a minőségi szórakozást tűzték ki célul. Azért kellett küzdeni ezért a célért, mert megállapították, „hogy a korcsmák milyen romboló hatással vannak a magyar népietekre ". Erre a tényre hívta fel a figyelmet a Heves Megyei Törvényhatósági Bizottság tagja, dr. Lipcsey Péter, akinek elemzését, határozati javaslat formájában a bizottság megküldte a kormányzóhoz és pártolás végett az ország összes törvényhatóságához. Az elemzés azzal a megállapítással kezdődik, miszerint a magyar munkásnép az egész hetes kemény munka után a vasárnapot sem szenteli lelki üdülésre, „hanem ezt a napot (is) a korcsmában tölti el." Faluban és városban a templom előtt verődnek egy tömegbe ünneplőben a munkásemberek, de csak kevesen vannak azok, akik „a templomba be is mennek áhítatoskodni, akik fölemelik a szívüket a hatalmas, erős egy igaz Istenhez, ... de nagy azoknak a száma, akik a templomtérről a korcsmába térnek be. " „A városban még rosszabb az állapot. Ott a munkás már szombat este beül a korcsmába, s ott veri el heti keresményét és a szent nap felvirradása már kapatosan találja, a zsebét pedig üresen. És ha zsebében marad még valami, megtoldja a mulatozását a szent nappal." A korcsmában pedig „folyik a szó, erősen fogy az ital. A korcsmáros örül ennek, hisz 'ezen keres, ő maga is leül a mulatózok közé. Közben folyik a szó az urakról, úgy a nagy urakról, mint a tisztviselőkről. " A következmény: az összefogás, az „eggyéakarás" helyett újra az ellentét lesz az uralkodó. Az urak lesznek az okai minden bajnak, elemzi a helyzetet a szer-