Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

romos motor 5 K-tól kezdve, kinematográf mozgóképekkel, eredeti újdonság, amely egyszersmind ködfátyolkép is 12 képpel már 20 K-tól kezdve". A századfordulót követő években a mozi őse még nem tudott önálló időtöltéssé válni. Mint kiegészítő szórakozás azonban igen hasznosnak bizonyult. Az ebben rejlő üzleti lehetőségeket jól megérezték a kávéházak tulajdonosai. A lassan negyvenezer főre duzzadó település esti és éjszakai hangulata egyre inkább kezdte szétfeszíteni a korábban megszokott kisvárosi miliőt. A vendéglősök sorra ostromolták a hatóságokat a nyitvatartás meghosszabbításáért. így, aki tehette, akár hajnalig is szórakozhatott valamelyik kávéházban. A vetítéseknek erotikus hangulatuk is lehetett. „A rendőrségre több panasz érkezett az egyes kávéházakban bemutatott kinematográf képek egy bizonyos fajtája ellen. Az esetleges úgynevezett felnőtteknek való mutatványnál a rendőrséget a kávéház tulajdonosa értesíteni tartozik, s a rendőrség a képeket ellenőriztetni fogja, s egyes sorozatoknak megvizsgálását és eltávolítását elrendelheti"- szól a korabeli újsághír. Ezután már valóban nem csodálkozhatunk azon, hogy a „mozgó fénymutatványok által mindegyik kávéház zsúfolva van közönséggel." A mozi nemcsak a társasélet új formáját jelentette, hanem egyben eddig ismeretlen konfliktusok forrásává is vált. Minden vita a nyilvánosság előtt zajlott, amiről az igen kiválóan szerkesztett helyi újság rendszeresen tudósított. Hol azt tették szóvá, hogy egy hölgy hatalmas kalapja miatt alig láttak valamit az előadásból, hol pedig azt, hogy a felirat német nyelvű, amit alig ért valaki. Kifogásolták azt is, hogy a kávéház füstös helyiségében a szülők magukkal vitték még a pólyás gyereküket is. „A gyermek nem ért meg semmit, fekszik a kávéház asztalán, vagy az anya ölében, kis szemeit eszi a füst, vakítja az ívlámpák cikázó fénye. Egész szórakozása abból áll, hogy hébe-hóba elsírja magát." A vállalkozók és a polgárok csak nehezen tanulták meg a filmnézés kultúráját. Erre utal a város rendőrfőkapitány-helyettesének a sajtóban közzétett rendelkezése, amelyben lényegében bevezette a korhatáros filmeket. Erre az adott okot, hogy egy gyermekelőadáson, ahol Qasimodo jeleneteit vetítették, sírtak és a félelemtől még sikongattak is az apró nézők. Ugyanakkor humorosabb jelenetekre is volt példa. Egy kisebb tüzesetkor egy rémült asszony télvíz idején kabát nélkül futott ki az épületből. Két sarkot futott, mire megnyugodott. Egy másik hölgy a „konyhába futott, fellökte az ott álló tüzilegényt és a konyha betett kicsi ablakán át igyekezett menekülni". A kávéházi mozik fénykora lassan kezdett leáldozni. A filmek egyre hoszszabbak lettek, és a kölcsönzési díjak is állandóan emelkedtek. Mivel nem lehetett belépődíjat szedni, a fogyasztás szorgalmazásával igyekeztek minél nagyobb haszonra szert tenni. A város is kiváló lehetőséget látott bevételei növelésére, és egyre-másra növelte a mozit sújtó adókat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezt a kényszer szülte házasságot meghaladta az idő. Ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy a modern nagyvárosok embere már nem lehet meg efféle szórakozás nélkül. A színházak igényes, valamint a kocsmák kevésbé színvonalas időtöltése mellett kétségtelenül kellett valamiféle középút. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a vizualitás