Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

baton és vasárnap este fél kilenckor kezdődő műsor tizennégy kisfilmből állt. Érdemes figyelni arra is, hogy az igencsak késői kezdés ellenére még gyermekeket is vártak az előadásra. Ők a katonákkal egyetemben a helyár felét fizették. Tanulságos idézni a kínálatot, ami megfelel egy mai híradónak: „fakírok, Concordia tér Párizsban, több mint ezer ember és kocsi vonulnak el életnagyságban a nézők előtt, egy jelenet a fogorvosnál, egy táncosné, tűzoltók és mentők megmentik egy égő ház lakóit, amerikai gyorsfestő, athleta nő, párbajvívás, skót nemzeti tánc, udvari zene felvonulása, három baletthölgy, czéllövészet, gyorsvonat megérkezése". A vállalkozás áhított presztízsét jelezte: a polgármesternek külön páholyt tartottak fenn. Nem tudjuk, milyen sikert arattak ezek az előadások. A helyi újság nem nagyon reagált rájuk. Először 1899. január l-jén tűnt fel egy színházról szóló bő tudósításhoz tapasztva pár sor. Ebben mindössze nyolc mondatban méltatták a „mozgó fényképek" produkcióját. Sajátos módon ötvözték a színházi előadást a mozival. Mondani sem kell, mivel némafilmekről volt szó, ez kiváló lehetőséget teremtett együttműködésre. Négy színész észrevétlenül beült az első sorba, és egy fürdési jelenetnél hangosan csatlakoztak a vetítéshez. Míg a nézők a képeket csodálták, az egyik színésznő elkiáltotta: „Jesszus, mama, a férjem", a másik két színész egyre szörnyülködött, míg a negyedik szereplő a túloldalról bekiáltotta: „Nini, a Kálmán". A produkció hatalmas sikert aratott. A mozi diadalútja azonban göröngyös volt. Nem lehetett minden rendben a minőség körül, mert 1902 szeptemberében már egy javított kinematográffal tartandó előadás reklámja jelent meg. Délután a gyerekeknek a Hamupipőkét és többek között egy állatsereglet képeit vetítették le, ezt követően pedig a felnőtteknek mutattak be egy középkori regét. A közönség azonban nehezen barátkozott meg ezzel az új szórakozási formával. A jegyárak bevétele olykor még a kötelező szegényalapi befizetés összegét sem érte el. A számokból arra következtethetünk, hogy a kíváncsi nézők létszáma még a harmincat sem haladta meg. Mivel a vetítőgép és a filmek igencsak drágák voltak, nem is beszélve az egyéb költségekről, kockázatos vállalkozásról volt szó. Pedig mindent megtettek, hogy a nézőket becsalogassák. Láthattak izgalmas bikaviadalt, de mindhiába. Az újság továbbra is üres széksorokról tudósított. A vállalkozók erőfeszítése azonban lankadatlan volt. A sörcsarnok-beli szereplés és a kombinált színielőadás után most a tudományos rendezvényt illusztrálták vetítéssel. Két helyi polgár tartott előadást: Utazás a földkörül címmel, amihez a látványosságot a vetített képek szolgáltatták. A közönség csábítását az alacsony helyárak és a szünetben hallható élő katonazene szolgálta. A sajtó még igencsak szkeptikusan fogadta az efféle szórakozást, de a mozi diadalát már nem lehetett megállítani. Az 1906-os karácsonyi reklámok között már feltűnt egy filmvetítő. Érdemes idézni a gyermekeket megcélzó hirdetés szövegét. „A gyermek tudományát csak úgy fejleszthetjük, ha technikai tárgyakat vásárolunk karácsonyi ajándéknak, melyek egyben játékszerek is, így például egy gőzmotor 3,50 K-tól kezdve, elekt-