Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

Lelóczky Jenő az üzlet menedzselése mellett rendkívül gondosan ügyelt a minőségi munkára. 1937-ben ő kapta a Gerbeaud-díjat és a rákövetkező évben az Iparügyi Minisztérium őt küldte Berlinbe, hogy egy kiállításon Magyarországot képviselje. A család életútja, némi időbeli és tartalmi súlypont eltéréssel, hasonlít a korábban megismert (Grábics, Csermák) vállalkozói famíliákhoz. Az alapító még jobbára csak a cég beindításával foglalkozott. Fiai azonban vállalkozói mentalitásuk mellett ízig-vérig közéleti emberek. Lelóczky 1912-ben belépett a győri Kereskedelmi Ifjúsági Egyletbe, 1928-ban Kereskedelmi és Iparkamara-i tag, 1930-tól pedig az Ipartestület elöljárósági tagja. Olyan időben került vállalkozói tevékenysége csúcsára, amikor a korábbi polgári fejlődés megtorpant és a gyáripari verseny is egyre erősebb lett. Lelóczky a kisvállalkozások sikerességének három kívánalmát fogalmazta meg. Az egyik a minőség és az egyediség, továbbá, hogy a szakma technikai fogásai mellett érteni kell a kereskedelemhez, ma ezt marketing szemléletnek mondanánk, és a számvitelhez. „A harmadik követelmény pedig az állandó újítás. Érdemes pontosan idézni jelszavát: A megélés művészete új ismereteket igényel". Nem csak általános polgári igényként, hanem a sikeres vállalkozó imperatívuszának tartotta az általános kulturális ismereteket. „A kisipar jövőbeni helyzete attól függ, hogy mennyire tudja felhasználni a technika eredményeit". A felismerés képessége pedig a kulturális fok függvénye. Erre már az inasokat is fel kell készíteni. Ennek az ígéretes családi karriernek a kiteljesedését is az 1945-tel bekövetkező változások törték ketté. A tömeg szórakozása a mozi Az exkluzív kávéházzal és a mértéktartó cukrászdával szemben az európai városok szinte már a kialakulásuk pillanatától fogva szolgáltak látványos szórakozással, mai szóval élve biztosították polgáraik számára a vizuális élményt, a szabadidő eltöltésének ezt a formáját. A mutatványosok, énekmondók, utcai zenészek megjelenése mindig valamilyen alkalomhoz (vásárok, ünnepek) és intézményhez (kocsma, vendégfogadó) kötődött. A városi ember egyik sajátossága, hogy fogékony az újra, mindent meg szeretne nézni és ki akar próbálni. így volt ez a mozival is, ami az első bemutatás úgy-ahogy élvezhető pillanataitól kezdve hihetetlenül gyorsan hódította meg a városi közönséget. Alig egy esztendő kellett ahhoz, hogy a Lumiére testvérek első nyilvános bemutatója (1895. december) után Győrben is megjelenjen egy hirdetés, amely „élő fényképek" megtekintésére invitálta a városi polgárokat. A korabeli reklám csábítási trükkjeihez tartozott, hogy kiemelték, még őfelsége Ferenc József császárnak is igen tetszett a vetítés. A szenzációs újdonságnak beharangozott műsort egy sörcsarnokban rendezték meg, közel sem olcsó belépődíjakat szedve. Az előadás hatásáról nincsenek információink, de a korabeli technika nem okozhatott túl nagy élményt és osztatlan sikert, mert közel két évet kellett várni ahhoz, hogy újból feltűnjön a mozi reklámja. A vállalkozó, aki elektrotechnikus volt, a városi színházban rendezett vetítést 1898. június végén., szom-