Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

Kivételek természetesen akadtak. Közülük a legkiemelkedőbb Kuster Géza volt, aki hosszú időn keresztül annyira sikeres tudott lenni, hogy még a hivatalos iratokban is egyszerűen csak kávésként emlegették. Az ő tulajdonában volt a Hungária, ami nagyságát és berendezésének igényességét tekintve fővárosi testvéreivel is vetekedhetett. Az idősebb győriek még emlékezhetnek az étteremmé változott, de a nevét még megtartó Hungáriára a Baross út közepén. Az impozáns nagyságú épületben öt biliárd-, nyolc játék- és 56 normál asztal foglalt helyet 262 különleges tonett székkel. Teltház esetén közel 300 vendégnek adott helyet. Az asztalok fedele kötelezően nemes márványból készült. Az igényességre vall, hogy aranyozott tárgyként vettek nyilvántartásba 219 ruhafogast, 5 gázégőt és több tucatnyi kanalat. Kávén, süteményen és fagylalton kívül uzsonnát, vagy egyszerűbb reggelit és vacsorát is el lehetett fogyasztani. Az épülethez tartozott még egy eléggé nagy terjedelmű kerti rész is 16 asztallal és 70 egyszerű székkel. A tízes évek kávéházaihoz tartozott még az elengedhetetlen filmvetítés is. Itt is találkoztunk „mozgó fénykép" berendezéssel, ami újdonságként szórakoztatta a korabeli győri polgárokat. A vendégkör módos voltára utal, hogy összesen 40 üveg francia, 62 üveg magyar pezsgőt, 120 üveg likőrt, 40 üveg aszú bort és több mint 100 üveg, különböző minőségű bort tároltak a raktárban. A vendégek azonban inkább a rövid italokat részesítették előnyben. Erre utal a leltárkészletben talált 25 liter konyak, 30 liter rum, 20 liter kommersz és 10 liter borókapálinka. A kávéház belső enteriőrjét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy ez is vetekedett a budapestiekkel. Erre utal a már említett aranyozott ruhafogas, a falakat borító gyönyörű lambéria, benne hatalmas tükrökkel. A berendezés értéke egy kisebb belvárosi házéval volt azonos. A századfordulós kávéházi és egyben polgári fénykor a 30-as években már Győrben is a múlté volt. A városba látogató Nagy Lajos mindössze hármat számolt össze (Royal, Hungária, Kioksz) és szomorúan jegyezte meg, hogy mindegyik pang. Érdemes idézni a kortárs véleményét, hiszen a pillanatnyi élmény élvezetesebb minden tudományos visszatekintésnél. „Semmi különös sincs abban, ha ezt most, már mint a kávéházi élet virágzását, vagy pangását kultúrfokmérőnek jelölöm meg, mert közép európai városban a kávéház kultúrfokmérő. A kávéházban találkoznak az emberek egymással, ott beszélik meg a várost, az országot, a világot, ott szereznek értesüléseket, ott ajánlanak egymásnak színdarabot, filmet, könyvet, vagy riasztják el egymást, ki-ki a másikat attól, amit rossznak tart; a kávéházban lapokat olvasnak, folyóiratokat, képeslapokat, külföldieket is; a kávéházban idegenekkel, más városbeliekkel találkoznak. A kávéházak pangása, élettől való visszavonulás, a forgalom csökkenését, az érdeklődés átadását, az egymás iránt való bizalmatlanságot, sőt undort és gyűlöletet, a még meglévő kis pénz titkolásának szükségességét is jelenti. Nos Győrben is üresek a kávéházak." Ez a pangás a II. világháborút követően igazi mélypontra zuhant. Érdekes, hogy a harcok befejezése után Budapesten egy röpke időre még feléledni látszott a régi világ, de mindezt az ötvenes években már veszélyesnek minősítették. A polgárral együtt nem kívánatossá váltak a kávéházak is. Az autonóm gondolkodás, az információk szabad cseréje, az emberek, különösen az értelmiség nehezen ellenő-