Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

íz, az illat, a zamat inkább csak kiegészítő volt. A nemesség körében a hangsúly a társasági időtöltésen és az exluzív viselkedési módon volt. A kávéház későbbi polgári kultuszában kétségkívül megtalálható az arisztokrácia utánzása. Erre azonban inkább csak a belső tér kialakítása utal, ami gyakran hasonlított a nemesi szalonokra. Többen úgy vélték, hogy az ital azért tehetett szert kivételes népszerűségre, mert fiziológiai hatása egybeesett a nyugati protestáns etika elveivel. Az újkori polgárnak és a vállalkozónak ugyanis szüksége volt a józanságra, a mértékletességre és az éber lelki állapotra. A kávé, szól a történészi vélemény- érzékennyé teszi az észlelést, gondolkodásra és állandó szellemi készenlétre serkent. Bármennyire furcsa is ez a magyarázat, mégis rávilágít a 19. századi kávékultusz polgári jellegére. Ezt az italt ugyanis bárki fogyaszthatta, a kávéházakba mégsem léphetett be akárki. Nem tiltották meg ugyan senkinek, de kezdetben mégsem válhatott tömegessé. Mindenekelőtt meg kellett fizetni a vele járó nem kis költségeket, sok szabadidővel kellett rendelkezni és nem utolsó sorban el kellett sajátítani az elvárt viselkedési kultúrát, annak öltözködési elemeivel együtt. Akik nem tudták ezeket a követelményeket teljesíteni, vagyis a városi középosztály alatti csoport, inkább a kocsmát választotta társasági szórakozása színteréül. Ez az oka annak, hogy a kávéházak közönsége nem hígult föl és soha sem a szeszesitalok fogyasztása volt a legfontosabb, noha a kínálat igen széles volt. A siker titka sokrétű, az alapvető ok mégis a polgárság mintaadó csoportjainak a megváltozott viselkedésében rejlik. Az közismert, hogy a 19. század elején a polgárosodás értékei között kivételes hangsúlyt kapott a civilizálódás és az "értelmi tökéletesedés". Az igen gyorsan változó világ új műveltségeszményt kívánt. Az arisztokratikus könyvkultúra és a klasszikus, de egyben passzív görög és latin műveltség helyett az állandó jólértesültség és a gyakorlatban is használható tudás vált fontossá. Olyan folyton karbantartott ismeretek és főleg információk kellettek, amelyek segítettek a napi gazdasági és társas stratégiák kialakításához. Nem véletlen, hogy az újságoknak ebben a formálódó új világban kitüntetett szerepük volt, amit kiegészített az információk személyes átadása. Azt is mondhatnánk, hogy a kávé, az elengedhetetlen biliárd és nem ritkán a kártya csak külső kellékei voltak egy formálódó új közösségi szintérnek. Mivel a kávéházakat a vagyonosabb polgárok igen kedvelték, az ügyes vállalkozók hamar felfigyeltek erre a páratlannak ígérkező lehetőségre. Győrben is észrevettük, hogy a legszemfülesebb termény- és állatkereskedők már az 1840-es évek elején sorra alakították a kávékiméréseket, nem kevés hasznot remélve ettől a tevékenységtől. Az adólisták tanúságai szerint számításaik sokszor beváltak. Városunkban az 1910 körüli években volt ennek az intézménynek a fénykora, hiszen különböző színvonalon és nagyságban ugyan, de nem kevesebb mint 22-öt számoltak össze belőlük. Ekkor már korántsem volt mindenki számára biztosítva a siker, 6-7 év elteltével a vállalkozásoknak csak egynegyede tudott talpon maradni. Érdekes viszont, hogy csak a tulajdonosok cserélődte^, az épület vagy a helyiség és annak szerepe állandósulni látszott. A századfordulós Győrben a Hungária, a Fiume, a Royal, az Erzsébet név kezdett fogalommá válni, független attól, ki üzemeltette.