Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók

Szakái Gyula Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók Kávéház Jó száz évvel ezelőtt a 19. század közepétől a monarchia felbomlásáig a kávéházak voltak a polgári társas élet egyik legközkedveltebb színterei a kontinens nagyvárosaiban. Népszerűségük, karakterük annyira meghatotta a kor emberét, hogy vers, novella, karcolat, sőt még regény is született róluk. A szerzők sorát pedig nem kisebb nevek gazdagították, mint Baudelaire vagy Kosztolányi Dezső. Az európai kávéház hamisítatlan nagyvárosi és polgári intézmény is volt egyben. Sikere korántsem azon a pár zsák kávén múlott, ami a törökök kiűzése után Bécsben maradt és a legenda szerint megalapozta ennek a keleti italnak a diadalát. Sokkal több mint véletlen, hogy a kávé, a világítás, az írás és hírek egyidőben terjedtek el a modernizálódó világvárosokban. A sajtó, a fény és a szellemi frissesség az emberi együttlét teljesen új formáit alapozta meg. Ezekből és az ehhez hasonló mozaikok sorából formálódott ki a polgárok gondolkodása minden modern elemével egyetemben. Feljegyezték, hogy a 19. század elején a berlini vendéglőkben a kávé ára megegyezett a gyertyáéval. Az sem volt ritka, hogy a vendégek a kávé mellé gyertyát rendeltek, vagy fordítva. Több ilyen rendeléssel újságok tucatjait tudták kényelmesen elolvasni. A kávézgató, olvasó és a híreket egymással kicserélő közönség zömét az a polgári középosztály adta, amely a 19. század közepétől a nagyvárosok jellegadó csoportjává vált. Kezdetben tehát korántsem csak az értelmiség, kiváltképpen a művészvilág találkozóhelye volt, noha utóélete kapcsán valóban ez a kép rögzült bennünk. Sőt, talán meghökkentőnek tűnik, de az 1800-as években a kávéházakat nem elsősorban az ital élvezetéért látogatták. Messze vagyunk már ettől a világtól, hiszen ma már a kora reggeli kávénak még az íze sem érdekel bennünket, pusztán serkentő szerként értékeljük. Noha igaz? hogy Bécsben és ennek nyomán Budapesten az elkészített kávéfajtáknak és a felszolgálásnak külön rituáléja alakult ki. Jobb helyeken a rendeléskor pontosan meg lehetett határozni a keverék kívánt arányait, a színárnyalat egész skálájával egyetemben. A széles választék és a berendezési kellékek azonban csak kultikus kiegészítők voltak. A hangsúly a társas együttlét új formáján volt. A közvélekedés úgy tartotta, hogy a rossz lakásviszonyok, a zsúfoltság mintegy taszította a kor polgárát, a gondosan berendezett reprezentatív terek és a színvonalas társaságok felé. A kávéház valóban egyszerre töltötte be a nyilvános tér funkcióját, ahová elvileg bárki betérhetett, ugyanakkor az egyéni elkülönülés intim világai is fellelhetők benne. A népszerűség rejtélyének kulcsa azonban még mindig nem ebben rejlik, hiszen a színvonalasabb sörözők, vagy a teázók éppúgy betölthették volna ezt a funkciót. Európában a kávézás a kezdeti időben arisztokratikus, udvari szokásként honosodott meg. A fogyasztás nem nyilvános keretek között történt, és az