Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Hudi József: Francsics Károly veszprémi borbélylegény szenvedélyei

A vendéglők, amelyekben Francsics megfordul, gyenge színvonalúak: földes vagy pallós padlózatúak, helyiségük ételszagú és füstös; a szegény vándorlegénynek nem a szobában, hanem a fapadon vagy az asztal tetején jut hely éjszakára. Evésre, ivásra, mulatozásra, kártyázásra gyűlnek össze bennük a diákok, legények és mesteremberek. Farsang idején iparos bálok színhelyévé válnak. Ilyenkor a hagyományos italok (bor, sör, pálinka, kávé) mellett szívesen fogyasztanak puncsot, különösen a hölgyek, akik máskor nem látogatják ezt az intézménytípust.

22 A mezővárosok, szabad királyi városok társadalmi közegében élő legények a vendéglők mellett szívesen látogatják

23 a magán borkiméréseket, de megfordulnak a házi mulatságokon is. Külön típusát jelentik a kocsmáknak a „sörházak" (pl. Szombathelyen, Pápán, s a többi mezővárosban), ahol a német származású kocsmárosok többek közt, barnasörrel kínálják a vendégeket. II. A dohányzás Az emlékiratok olvasóinak úgy tűnik, hogy a legényavatás, a „társpohár" szokása, a szocializáció egy újabb szakaszának elérése a viselkedéskultúrában is változást hozott. A legények „collega úr"-nak kezdték szólítani egymást, s a felnőttekhez hasonló módon kezdtek viselkedni. Az új társadalmi helyzet elérését az új öltözet is kifejezte: Francsics 1820 decemberében az inasgúnyát elegánsabb öltözetre cserélhette. Az ifjú legény feszes kordován csizmában, búzavirág-kék pantallóban, fekete frakkban, fehér posztó sapkában ünnepelte „felszabadítását".

24 A „díszöltönyt" az édesanyja röviddel később átalakította, hogy a vándorlás során napi használatra alkalmassá tegye.

25 Az 1820-as évek borbélylegényei körében nemcsak az italozás volt általános, hanem a dohányzás is. Sokaknál a zsebóra is státusszimbólumnak számított. Hősünknek sokáig csak a toronyóra és a harangozás mutatta az idő múlását.

26 Francsicsot felszabadulásakor Bábi nővére ajándékozta meg egy „kis kurucos pipával", azaz egy rövid szárú pipával és egy piros dohány zacskóval

27 16 éves korá22 A kávézás Francsics legénykorában már mindenütt elterjedt, viszont a teafogyasztásról először tudomásunk szerint csak 1859-ben számolt be. Házi farsangi ünnepségükről írta: „Bor a pazarlásig volt az asztalunkon, s legutoljára tea, kinek mennyi tetszett." Francsics: i. m.(1983), 397. 23 Francsics: i. m. (1973), 62. 24 Uo. 65. Francsics öltözete Szombathelyre indulásakor rendkívül szegényes volt: egy pár csizma, 3-4 foltos gatya, ugyanannyi ing; egy pantalló, egy mellény, egy térdig érő kabát képezte ruhatárát. 25 A paraszti életszínvonalon élő kisnemesség körében a XIX. század első felében a zsebóra lassan terjedt, mert drága volt. A jómódúnak számító gazda, a csöglei nemes Székely János (1790-1883) csak 1843-ban szánta rá magát, hogy 5 ezüstforint 30 krajcárért egy zsebórát vásárol. Az óra azonban 6 év alatt tönkrement. „Már többet alig veszek." - jegyezte fel naplójában. Nagy Lajos: Ns. Székely János naplója 1808-1866. Kézirat, Ajka, 1978. 52. 2 A rövid szárú cseréppipa beszerzése nem okozhatott gondot, hiszen Pápa a dunántúli pipagyártás központja volt. 27 Szent Mihály napjától, szeptember 29-től Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, a következő év február 2-ig élhettek a veszprémi polgárok bormérési jogukkal, az év többi időszakában a földesurak