Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Hudi József: Francsics Károly veszprémi borbélylegény szenvedélyei

Amikor Francsics 1827 júliusában a megyeszékhelyre ért, még nem sejtette, hogy életét Veszprémben, a hallomás útján „szegény, girbe-gőrbe, elszórt, fertelmes ronda, nyomorult városban" fogja leélni.

14 Hamarosan Halas János úr piactéri műhelyében kapott munkát. Még ez év őszén megismerkedett a református iparoscsaládból származó Jákói Zsófiával, élettársával, akit 1853-ban feleségül is vett. Az új kapcsolatnak köszönhető, hogy Francsics 1832-ben végképp felhagyott a korhelységgel, s nemesebb foglalatosság után nézett. Olvasott és kertészkedett, Zsófi 12-15 éves serdülő lányok számára fenntartott magánoskolájában (varróiskolájában) segédkezett, a környéken kirándult vagy éppen „polgári társaságba" járt. „Naponként nőtt bennem a böcsületvágy, kezdtem csinosan ruházkodni, ha kimentem sétálni, mindég polgári társaságot kerestem, s hogy végre kifogygyak endícséreteimből, még csak azt említtem, hogy utóbb korhely bajtársaimat szánakodva kezdtem nézni, s minden borból leázott embertől az undorodásig csömörlöttem. Szóval, nem én voltam az az ember, aki előbb." - jegyezte fel később.

15 Hogy az elhatározás szilárdnak bizonyult, részben Jákói Zsófia érdeme, aki 1834-ben házukhoz vette Francsicsot albérlőnek, s a következő évben arra is megkérte, hogy szabad idejében a lányiskolában is legyen segítségére. Francsics abban reménykedett, hogy nemsokára önállósodhat, de erre mestere visszavonulásáig, 1853-ig kellett várnia. Halas János ekkor kedvező feltételekkel átadta neki borbélyüzletét, megnősülhetett, s végre a maga ura lehetett. Halas kétemeletes kis házát, anyósa földjeit megszerezve, tekintélyes polgár, 1859-ben almádi (balatoni) szőlőbirtokos vált belőle. De a későn jött kispolgári idill nem tartott soká, mert az 1860-as évektől egyre sorjáztak az anyagi gondok. Balul kiütött vállalkozásaival Francsics mintha az apai mintát követné. Nem térülnek meg szőlöbeli beruházásai, a politikai divattá vált szakállviselés tönkreteszi borbélyüzletét. Előbb csak adóhátralékaik nőnek, 1870-ben már foglalnak is náluk. 1871-ben újabb csapás érte: elhunyt felesége, s ezzel Francsics végképpen magára maradt. Gyermektelen lévén házasságuk, utolsó éveiben Francsics csupán felesége unokaöccsére, Földes Mihályra számíthatott, aki az ő segítségükkel tanult a pesti egyetemen. Földes támogatása enyhített a nyomoron, de nem mentette meg a mestert a tönkremenéstől. A betegeskedő Francsics 1877-ben előbb Fő utcai házától, majd két évvel később veszprémi földjeitől kénytelen megválni.

16 1880. július 4-én a városi kórházban teljesen elszegényedve mondott búcsút az evilági életnek.

17 pesti kirándulásaik költségeit szinte minden esetben ő fedezte. Francsics kezén viszont „elfolyt a pénz". 14 Francsics 1827-1849 közti életrajzi adatait kéziratos emlékiratai segítségével rekonstruáltuk. 15 Francsics emlékiratai, II. kötet (1827-1849), 103. 16 Veszprém Megyei Levéltár VII. 5. d. A Veszprémi Járásbíróság, mint Telekkönyvi Hatóság iratai. Veszprém város telekjegyzőkönyvei, No. 584. 17 VeML IV. 482. Felekezeti anyakönyvek mikrofílmgyüjteménye. Veszprém város r. k. halotti anyakönyve, 1880. No. 159. Francsics halála előtt felvette a „halottak szentségét", ami azért érdekes, mert 1819-ben és házassága előtt gyónt utoljára. Veégh Sándor káplán temette el július 6-án a veszprémi köztemetőbe. Sírja nem maradt fenn.