Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Katona Csaba: A szórakozás legális és illegális formái Balatonfüreden...

Illegális szórakozás Bár a kártya- és más szerencsejátékok révén már az előbbiek folyamán a legális és illegális szórakozások határmezsgyéjére léptünk, az illegalitásba szorult hedonizmus leginkább a női nemmel kapcsolatban nyert teret a fürdőkben s így Füreden is: elsősorban természetesen az örömlányok révén. A prostituáltak a nemkívánatos vendégek sorait gyarapították Füreden — már legalábbis a fürdő vezetősége szemszögéből, a vendégek véleménye nyilvánvalóan megoszlott a kéj leányok persona non grata voltát illetően, máskülönben azok aligha ütöttek volna tanyát nyaranta a fürdőn. A reformkorban Csatáry Ottó, az Életképek tudósítója tömören „kéj és unalom vadászok" seregét említi, valamint olyan „hölgyek" jelenlétét, akiknek eladnivalójuk „épen nyájas magok, vagy édes bájú csemetéjök."

19

A viruló füredi prostitúció jószerivel mindenkinek feltűnt, így Bártfay Lászlónak is: „A kanyargó árnyas utakon, több sétálóval találkozánk: két tisztességesen öltözött korosabb asszonnyal is, kik között egy gyönyörű arcú leányka lépdelt, virító színekkel a ragyogó szép szemmel, rózsa szín mantillában. Elhaladván mellettök, dicséretekre fakadtam, mert valóban a lány hódító arcú volt. — Lendvay megsúgá: hogy a két asszony kereskedik, s a leány portéka, s azt árul, amit megvásárolni nem lehet. Haliám később, hogy a postaház tele van kéj leányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jöve oda. Ezeknek a sétahelyen csak akkor szabad megjelenniök, amidőn a becsületes dámák onnan eltakarodnak, azaz ollyanok, kik nyilván nem ismeretesek arról, hogy a postaházba tartoznának."

20 Ugyancsak szemléletes képet adott erről a helyzetről Oláh János a Regélőben, aki a füredi örömlányok fő vadászterületét is lokalizálta írásában: „Szép hely, de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartózkodnak, lesvén a prédára: a jobb ízlésűek és erköltsüek tsak a forrás mellett mulatnak"

21 — írja a kútháztól északra fekvő Kiserdőről. Meglepő módon 1849-hez kapcsolódik az a hír, miszerint minden korábbinál több a prostituált Füreden: „1849-ben Balatonfüred közigazgatásának vezetője, a polgári biztos arra kapott utasítást, hogy a „szabad személyeket", ha kell karhatalommal, de telepítse ki Balatonfüredről Arácsra, mert az általában férjükkel érkező hölgyek nem hajlandóak {...} a fürdőhelyrejönni."

22 1859-ben a Két Garasos Újság tudósítója tette szóvá a prostitúciót: „Sok bor megeczetesedett már a világon, a füredi élet is más képet öltött, ahol 1835-ben 19 Csatáry Ottó: Balatonfüred és tájéka. = Életképek, 1845 /8. 244. p. 20 Vörös Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1965 / 3. 21 Oláh János: Balatonmelléki tudósítás barátságos levelekben. In: Adatok Zala megye történetéhez / I. Szerk.: Bátorfi Lajos. Nagykanizsa, 1876. 91. p. 22 Halász Imre: Nyaralás, idegenforgalom és a „szerelmi szabadfoglalkozásúak". = História, 1983 / 3. 13. p.