Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete

A mongolok és a szibériai népek számára készítettek kb. 1,5-2 kg-os ún. téglateát. A zsákokba összegyűjtött öreg leveleket 10-15 percre gőzfürdőbe tették, majd teaolajjal kikent fa formákban 2-3 napig préselték. (Az európaiak sokáig azt hitték, hogy a leveleket ökör vagy ló vére tartja össze.) Gyakran illatosították a teát virágokkal: jázmin, gardénia, magnólia, rózsa stb. Egy agyagkorsóba rétegenként teát és virágot raktak. A korsót jól lezárták, becsomagolták papírba és beleállították egy vizel telt üstbe. Melegíteni kezdték, majd amikor felforrt a víz, kivették az edényt, tartalmát kiöntötték és a levelek közül kiszedegették a virágokat. Kínában 7-800 féle teát tartottak számon. E gazdagság az időjárási és talajviszonyok különbözőségéből, a szüretek sorrendjéből és a feldolgozás mikéntjéből adódott. A minőségi követelmény szigorú volt, miként azt Lu-Yün kínai költő megénekelte a 8. században: „A tealevél legyen ráncos, mint a tatár lovas csizmája, fodros, mint jól megtermett bivaly szügye, fénylő mint zsenge fuvallattól felborzolt tó, illatos, mint a hegyek közt felszálló pára, zamatos és lágy, mint az esőtől frissen áztatott föld." A japán teaszertartás A japán császár udvarában ünnepi alkalmakkor teát szolgáltak fel már a 8. században. Termeszteni csak a 12. században kezdték el. A hagyomány szerint az első cserjét Eisai, a zen buddhizmus első szektájának megalapítója hozta Kínából. A ma is élő teaszertartás a zen buddhista teaáldozatból fejlődött ki. A 1516. században japán teamesterek (Murata Shuko, Sen no Rikyu) tökéletesítették európai ember számára nehezen érthető esztétikai élménnyé. Amikor a teaszertartás kialakult, Japánban feudális harcok dúltak, s a szenvedésekbe belefáradt emberek békesség után vágytak. A külvilágot kizáró közös teázás csendes ünnepében a „tea útján" megtalálták belső nyugalmukat. A szertartásokat kezdetben a nagy kolostorok templomaiban tartották. Az első teamesterek maguk is szerzetesek voltak. Később a teljesen világivá vált összejövetelek átkerültek a magánházakba. A vendégek kis kerten átjutottak a teaházba vagy a teaszobába. A túlságosan alacsony ajtó mindenkit meghajlásra kénysze-rített. A szoba nyolc négyzetméter volt csupán. A magasan elhelyezett kicsiny ablakok különös megvilágítást adtak neki, s jóval nagyobbnak mutatták. A szoba egyetlen ékessége egy falifülkében elhelyezett tekercskép volt, mely általában buddhista kalligráfiát vagy tájképet ábrázolt. Előtte virágtartóban egy szál virág. Miután a vendégek megnézték és megvitatták a képet, helyet foglaltak a padlót borító gyékényen. A parázstartó felett öntöttvas üstben forrt a víz, a benne elhelyezett vasdarabkáktól távoli vízesés hangjára emlékeztetett. A teamester egy alkalommal sohasem hívott meg ötnél több vendéget. Lassú ünnepélyességgel, egyenként készítette el teájukat. Kerámia teatartóból bambuszkanállal zöld porteát tett az öblös csészébe. Az üstből egy fa merőkanállal