Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Rozs András: Vadak és halak von Traun gróf sellyei földesúr étkezőasztalán

A természeti gazdálkodás jellege a földesúri természetbeni szolgáltatások fajtáiból is kitetszik. Az úgynevezett nagyobbik kilenced búzából, rozsból, őszi és tavaszi árpából, zabból és ahol szőlők voltak, borból tevődött össze, s a kis kilencedhez számították a kukoricát, hajdinát, kölest, cirkot, lent, kendert, a veteményeket (lencsét, borsót, káposztát, dohányt, hagymát), de a szintén kis kilencednek, más néven ajándéknak mondott báránynak, kecskének, malacnak és raj méheknek a jobbágyok nem lehettek bővében, mert az uradalom legtöbb jobbágyközsége e kis állatokat „redimálta", azaz pénzért megváltotta. így tett Nagyfalu, Pázdány, Komló, Hatvány, Kálics, Sellye.

11 Viszont az összeíró szinte valamennyi jobbágyközség esetében beszámolt arról, hogy a jobbágyok tartoztak földesuruknak „pstálni", azaz leróni különböző vadon nőtt állatokat: őzet, császármadarat, teknősbékát. így Nagyfalu községnél megemlíti, hogy „Falustul az egész Communitas N.falusiak annuatim (évente) tartoznak adni az Uraságnak a midőn kiványa in natura egy őszét, Csázár madarat". Azt, hogy a sellyei földesúrnak milyen nagy szüksége volt e szolgáltatásra, mi sem bizonyítja jobban, mint ez a kitétel: „Midőn pedig az jobbágyság ezen vadat meg nem szerezhetti, tehát az Uraság Tisztye mássut, a hol kaphattya, Pénzen veszi, és a minémü árron veszi, annak az árrat az jobbágyságtul incassálja" (behajtja).

12 De erre a forrás tanúsága szerint ebben az időben - a 18. század első felében - ritkán került sor a sellyei uradalom községeiben, mert őzet, császármadarat és teknőst a legtöbb község szolgáltatott urának: „Komló névü falu tartozik minden Esztendőben Méltossagos Uraságnak pstálni négy font vajat, egy őzet, és egy pár Csázár madarat, Jánossi és Szopok pedig se vajat se őzet nem adnak, hanem egy pár Csázár madarat..." Kákics és Marócsa „négy négy funt vajat, egy egy őzet és két két Pár Csázár madarat" tartoznak adni földesuruknak. Kisasszonyfa, Gilvánfa ad „az Tekenyes Békákon kívül... 1 őzet és 2 Pár Csázár madarat", valamint „killencz killencz funt vajat". A Sellye községbeli „jobbágyság az Méltossagos Uraságnak pstal Annuatim az Tekenyes Békákon kívül Őzet, Két Pár Csázár madarat és Killencz font vajatt, akar in Natura, akar Pénzül, a mint az Méltossagos Uraság kivány pstalyák" (sic!).

13 A természetbeni vadbeszolgáltatás fajtáinak megjelölése azt is jelenti, hogy őzet, császármadarat vadászhattak, teknősbékát foghattak is a jobbágyok, de szarvast, erdeit (vaddisznót) nem, mert ezeket nem említi sehol a praestációk (lerovás, szolgáltatás) között az összeíró; e nagyvadakat a 18. század közepe felé minden bizonnyal már csak a földesúr vadászhatta. Halak és vízi állatok beszolgáltatásáról sincs szó az összeírásban, bár ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem adtak halat a jobbágyok földesuruknak, hiszen a szakirodalomból tudjuk, hogy más uradalomban szolgáltattak halat, teknősbékát, sőt dámvadat is.

14 A különféle 11 A sellyei uradalom, i. m., 99-113. p. 1

" A sellyei uradalom, i. m., 99.p. 13 A sellyei uradalom, i. m., 104-112. p. 14 „A kilencedkötelezettség minden terményre kiterjedt."... (A jobbágyok) „a kilencedet nem csupán a méhekből, a bárányokból és a gidákból, hanem a malacokból is megvették. Konyhai ajándékként a