Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Gál Éva: Dohánytörténeti gyűjtemények Baranya megyében

Ő maga sohasem dohányzott, de a dohánynövény európai meghonosításával egy máig is viharokat kavaró folyamatot indított el." - írta róla Dr. Marék Antal.

8 Magyarországra a dohányzás ismerete két úton juthatott el a 16. században: az itt állomásozó zsoldos katonák és a török hódítók révén. A füstöt eregető katonáktól, kereskedőktől, hivatalnokoktól a magyar katonaság és a városok, falvak lakossága is eltanulta a pipázás művészetét. Ezt bizonyítják az ásatások során nagy mennyiségben előkerült cseréppipák is. Pécsett, a városi ásatások törökkori, újkori rétegeiből is ismerünk pipatöredékeket, és a szigetvári vár ásatásai is sok szép pipafejet hoztak felszínre.

9 Hazánkban messze földön híres cseréppipagyártó központ volt, pl. Selmecbánya (Schemnitz) és Debrecen, Baranya megyében Bonyhádon, Szigetváron és (Német)Lukafán (=Szentluka)

10 készültek kerámiapipák. A földből, megyénkben előkerült dohányzástörténeti emlékek még feldolgozásra várnak. Emellett jövőbeli, izgalmas kutatási-ásatási feladat lehetne a szentlukai kerámiaüzem maradványainak feltárása is. Itt a múlt század első felében készültek többek között pipák is, s tudjuk, hogy ennek az üzemnek a berendezését szállították később Pécsre a Zsolnay-gyár alapításakor." E nagyon rövid történeti bevezetés lezárásaként meg kell emlékeznünk a dohányzási tilalmakról is. Szinte a füstölés elterjedésével egy időben léptek fel ellenzői is. Bár később a dohányforgalmazás sokhelyütt rendkívül jól jövedelmező királyi monopólium lett, mégis, kezdetben tiltó rendeletek sora próbálta megakadályozni - főként tűzveszélyessége miatt - a dohányzás terjedését. A dohányzásért kirótt büntetések rendkívül változatosak voltak, a pénzbüntetéstől a botozáson, csonkításon át a halálbüntetésig. Egy győri és egy pécsi példát szeretnék említeni: Részlet egy 18. századi, győri tüzirendből: „mivel pedig a gondatlan dohányzás által már több izromban gyulladások támadtanak vala, és azonkívül is ezen veszedelmes füstölés eránt számosabb parantsolatok a felsőbb helyekről érkeztek volna, ezért legkeményebb büntetés alatt senki sem bé-tsukott, sem pedig kinyitott égő pipával a belső és külső Városoknak utcáin, hidain, avagy más veszedelmes helyein magát ne merészelje mutatni." (Ez a rövid idézet a pipakupak szerepét is jól érzékeltei.)

12 Pécsett 1724-ben tanácsi határozat született az utcákon és tereken való pipázás betiltásáról. A határozatot többször, dobszóval ki is hirdették, s a vétkest 25 forinttal büntették. Nem lehetett azonban hatékony a tiltás, mert egy év múlva, 1725 nyarán ismét kihirdették a pipatilalmat, de most már azzal a szigorítással, hogy nemfizetés esetén száz botütés járt.

1 s Dr. Marék Antal: Dohányosok könyve. Bp. 1970. 6. 9 Megköszönöm az ásatásokat vezető régésznek Kováts Valériának, hogy e leletekre hivatkozhattam. 10 Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról. Somogy megye múltjából. 1971. 118. 11 Zsolnay Teréz- M. Zsolnay Margit: Zsolnay. A gyár és a család története 1863-1948. Corvina Bp. 1974. 11., Hárs Éva: Zsolnay Pécs, Helikon K. Bp. 1996. 23. 12 Minárovics János: A dohányzási tilalom története. Bp. 1962. 13 Minárovics 1962. 22. Hivatkozás az iratra: Városi Lt. 1724., 148.