Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Gál Éva: Dohánytörténeti gyűjtemények Baranya megyében

ba veszik, s füstjét lélegzetvétel közben beszívják. Ettől egész testükben nyugalom árad szét. Az indiánok úgy vélik, hogy ez minden fáradságot eloszlat. Ezek a petárdák, vagy ahogy ők maguk nevezik, „tabagos-ok" a mi telepeseink között is meghonosodtak." Amerika őslakosai szemében a dohány a „Nagy Szellemek" ajándéka, istennek szentelt növény volt, s egyben füstjét, levelét gyógyításra is használták. Nem véletlen, hogy az óvilágban is kezdetben, mint csodás hatású, patikákban árult gyógynövény jelent meg. „Innen már csak egy lépés, hogy a dohány előbb az uralkodók, a gazdagok, majd az egész nép (körében) bódulatot keltő, gondokat, fáradtságot feledtető élvezeti cikké váljék." - írta Dr. Levárdy Ferenc a „Pipázó eleink" című könyvében.

5 Észak-Amerikában a gyógyító szerep mellett a békekötési szertartásoknak is fontos kelléke lett, gondoljuk a kalumet-nek nevezett, szentként tisztelt békepipára.

6 Európában az egyes dohányzási nemek nem egyszerre és nem egy időben terjedtek el. Bár területenként, koronként természetesen voltak különbségek, mégis elmondható, hogy először a pipázás hódított tért, ezt követte a tubákolás, majd a szivar és végül a szivarka (más néven a cigaretta) térhódítása. A dohány a felfedező útra induló hajósok, gyarmatosító újvilági telepesek, kereskedők révén jutott Európa Atlanti-óceán parti nagy kikötőibe, ahol a matrózok már egyfolytában füstöltek. így a szokás a társadalom legalsó rétegeiben is rohamosan terjedt, s hogy a kontinens belsejébe is hamar eljutott, az nagyrészt a háborúk következménye volt.

7 A harmincéves háború (1618-1648) idején a források szerint például 10 német napszámosból 9 dohányzott. A dohány ezzel párhuzamosan a királyi udvarokban is megjelent, de kezdetben inkább, mint csodás hatású gyógynövény. A dohánymagvakat az uralkodók értékes ajándékként küldték egymásnak. Az orvosok pedig a legkülönfélébb betegségek gyógyítására alkalmazták a növényt. Többek között a vízbefúltak lélegeztetésére is jónak találták a dohányfüstöt, amit egy ún. kettőspipából „fújtak be" az illető szájába. A nagy pestisjárványok idején az orvosok szinte éjjel-nappal pöfékeltek, ezzel „védték magukat" a kórtól, és ezt javallottak mindenkinek, abban bízva, hogy a dohány - kétségtelenül létező - enyhe fertőtlenítő hatása hatékony lesz a járvány leküzdésében. Jean Nicot de Villemain (1530-1600) - akiről a dohánynövény, illetve annak 1828-ban felfedezett - rendkívül mérgező alkaloidja a nikotin nevet kapta, szintén orvos volt. Mint portugáliai francia követ ismerte meg ezt a csodás növényt, s a francia udvarba vitte Medici Katalin kínzó fejfájásainak gyógyítására. Nicot „..álmában sem hihette, hogy mit jelent majd egykor a dohány az emberiségnek. 4 Közli pl. Dr. Levárdy Ferenc: Pipázó eleink. Bp. 1999. 5 Dr. Levárdy 17. 6 Eva Lips: Könyv az indiánokról. Bp. 1960.144-149, 179-194. 7 A dohányzási nemek szinte mindegyikének elterjedésében szerepet játszottak a háborúk. A pipázás a 30 éves háború (1618-48) idején, a szivarozás a napóleoni-háborúk idején (1796-1815), a cigarettázás a krími háború idején (1853-56) terjedt viharos gyorsasággal.