Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

döntést, ott az idézésben foglalt időpontot a királyi udvar és a perbe hívott felek lakóhelyének távolságát figyelembe véve kellett meghatározni.

5 Ezt a sok bizonytalanságot és szubjektivitást magában hordozó időpont-meghatározást - nyilván a gyakorlati problémákból okulva - 1500-ban felülvizsgálták, az idézés kézhez vételétől egységesen a 32. napra határozva meg a törvény előtti megjelenés időpontját.

59 A vádlottnak nem volt kötelessége személyesen megjelenni, hanem ügyvédet is küldhetett maga helyett, az ügyvéd által tett nyilatkozatot azonban nem vonhatta vissza.

60 Az ügyintézés gyorsasága szempontjából külön rendezést kívánt az 1514es parasztháború során kialakult helyzet, az ez idő alatt elkövetett hatalmaskodási eseteket ugyanis soron kívül, minél előbb le kellett zárni.

61 A hatalmaskodási ügyek a kárvallott fél keresetlevelével vették kezdetüket. A panaszosnak a hatalmaskodás helye szerint illetékes megyésispánhoz vagy alispánhoz kellett fordulnia.

62 Az ezt előíró rendeletek azonban valószínűleg csak a nagybírók munkáját, illetve bírói székük túlterheltségét kívánták csökkenteni, a károsultak többsége ugyanis a megyésispánok helyett valószínűleg szívesebben fordult közvetlenül valamilyen magasabb szintű bírói fórumhoz. Hatalmaskodás vádjával a városokat is perbe lehetett idéztetni, ezeket az ügyeket a megyei törvényszéken vagy a királyi kúriában kellett elindítani.

63 A keresetlevélnek fontos tartalmi követelményei voltak. Pontosan meg kellett benne határozni a felperes és az alperes személyét, a károkozás elkövetésének pontos időpontját, helyét, illetve a vármegyét, ahol az érintett birtok feküdt.

64 Ezeknek az adatoknak a megadása olyanynyira fontos volt, hogy például a hatalmaskodás időpontjának hiányában az eljárást megszüntették.

65 Szintén elengedhetetlen volt annak a tisztázása, hogy ki milyen minőségben érintett az adott bűncselekményben. Ezeknek a kategóriáknak az érzékeltetésére meghatározott formulák álltak rendelkezésre.

66 A keresetlevelek voltak 58 A megjelenés elmulasztását fő- és jószágvesztéssel szankcionálták (5. § - CJH 601.). A törvény szövege és az idéző oklevelek insinuatios formulája között jól látható szövegpárhuzam van. 59 II. Ulászló 1500. 13. tc. 1. § (CJH 651.) Az ilyen tartalmú idézőlevelek a kiállításuktól számítva 60 napig voltak érvényesek, vagyis ennyi időn belül kellett kézbesíteni azokat. HKI. 33. tc. 3. § 60

II. Ulászló 1500. 13. tc. 2. és 3. § (CJH 651.) 61 II. Ulászló 1514. 69. tc. (CJH 739.) A megyésispánoknak és alispánjaiknak a hatalmaskodási ügyekben való eljárását írja elő Zsigmond király 1435. évi II. dekrétumának 4. tc. 2. § (CJH 257.) és V. László király 1454. évi törvényének 15. cikkelye (CJH 325.) is, amely az eljárást megtagadók számára tisztségük elvesztését helyezi kilátásba. 63 HKIII. 19. tc. 1. § 64 HK II. 26. tc. 1-3. § 65 HK II. 82. tc. 6. § 66 HK II. 82. tc. három lehetséges viszonyt és azoknak megfelelő oklevélformulát különít el. Eszerint különbséget tesz a hatalmaskodásban aktívan résztvevők (9. és 13. §), a tényleges elkövetők küldői (10. és 14. §), illetve a hatalmaskodást elrendelő, de elkövetésénél személyesen jelen nem lévő személyek között (11. és 15. §).