Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

az egyes ügyek során készített azon okiratok, amelyekben a hatalmaskodási esetek részletes leírásait a károsultak elmondása alapján elsőként jegyezték le. Az így rög­zített esetek kapcsán az ügyben eljáró bíró valamelyik, az adott területen illetékes hiteleshelyet 67 bízta meg, hogy egy világi személy mellé adott tanúbizonysága ré­vén derítsék ki a panaszok valóságtartalmát, az eljárásról pedig küldjenek számára jelentést. Az ennek nyomán kiadott hiteleshelyi jelentőlevelek (relatio) gyakran szó szerint átírják a teljes parancslevelet - benne a hatalmaskodási esetek részletes le­írásával -, így a történtekről sok esetben, tudniillik a parancslevél elveszése esetén csak e jelentések tájékoztatnak. A hatalmaskodások tényleges eseményeiről a ki­küldöttek egyszerű tudományvétel 68 vagy köztudomány-vétel 69 formájában is meg­győződhettek. Ha a parancslevélben foglaltakat a megkérdezettek is igaznak állí­tották, akkor a kiküldöttek az elkövetőket a bírói fórum elé idézték, aminek meg­történtét szintén belefoglalták a hiteleshely által készített jelentésbe. 70 A bizonyítási eljárásnak fontos eleme volt a felperes vagy az alperes számára megítélt eskü, amelynek során állításuk igazolására eskütársakat kellett felvonultatniuk. A hatal­maskodási esetek leírásai némely esetben az ilyen eskütételekről készített jelenté­sekben maradtak fenn. A felek a per bármely szakaszában kiegyezhettek egymás­sal, az ezt rögzítő oklevelek képezik a harmadik fontos csoportját azoknak a doku­mentumoknak, amelyek a hatalmaskodási esetekről beszámolnak, jóllehet ezekben a legtöbbször csak általánosságban utalnak az elkövetett bűncselekmények jellegé­re, azok részletes leírása csak elvétve található meg bennük. A hatalmaskodási 67 A hiteleshelyek illetékességi köre nem volt központilag szabályozva, inkább a minden­napi joggyakorlat során és az illető egyházi intézmény tekintélye alapján alakult ki, lénye­gében azt a kisebb-nagyobb területet jelentve, ahonnan az ügyfelek érkeztek, illetve ame­lyen a konvent hivatalos eljárásokat végzett. Történtek kísérletek arra, hogy a bírói megbí­zást teljesítő hiteleshelyek csak az érintett vármegyében fekvők közül kerülhessenek ki, ám a fennmaradt oklevelek tanúsága szerint ezek az intézkedések nem korlátozták ténylegesen a hiteleshelyek hatókörét. SZENTPÉTERY Imre: Magyar Oklevéltan. H.n., é.n. [Bp., 1930.] 136. és különösképp 216-217. 68 Az egyszerű tudományvétel (inquisitio simplex) a pert megelőzően, a panasz jogosságát igazolni hivatott eljárás, amelynek elvégzéséről a hiteleshelyek állítottak ki jelentést, amelybe azonban csak az eljárás summázata került bele, a tanúk nevei és az általuk elmon­dottak nem. Bővebben lsd.: BÉLI, 1996. 132.; BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 1996. 63. 69 A köztudományvétel (inquisitio communis) a per során elrendelt és egyetlen nap alatt le­zajlott bizonyítási eljárás, amelyről a hiteleshelyek részletes jelentést készítettek, felsorolva a meghallgatott tanúkat, és az általuk elmondottakat, azt is rögzítve, hogy az illető szemta­núja volt-e az esetnek, avagy csak hallomásból értesült róla. Bővebben lsd.: BÉLI, 1996. 132-133.; BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 1996. 63-64. 70 A hatalmaskodást elkövető tisztségviselőket hivatalukból (de officiolatu), hivatalviselés­ük színhelyéről is perbe lehetett idézni, de csak abban az esetben, ha az illető a hatalmas­kodást hivatalviselő személyként és nem magánemberként követte el. (HK II. 19. tc. 1. §) Egyházi személyek tisztségviselőit a világiakhoz hasonlóan lehetett perbe idézni (HK II. 48. tc. 1. §), őket uraik - amennyiben tetteikben ártatlanok voltak - letartóztatással is elég­tétel adására szoríthatták (HK II. 48. tc. 2. §).

Next

/
Thumbnails
Contents