Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN
intézkedéseknek a legjellemzőbb törekvése, hogy a hatalmaskodási perek a lehető legrövidebb időn belül befejezést nyerjenek. Ennek érdekében az egyes perszakok határidejének lerövidítése, illetve a halasztások engedélyezésének korlátozása volt a leggyakoribb. Albert király 1439-ben hozott törvényei szerint a kisebb hatalmaskodásokat három, nyolcados törvényszéken 49 be kellett fejezni, az idézésre fordított idő pedig csak két egyszerű perbe hívás és egy három vásáron való kikiáltás 50 lehetett, 51 ezen kívül pedig az ügymenetben még hadjáratban való részvétel indokával sem kaphatott senki halasztást. 52 A 15. század folyamán azonban, a hatalmaskodások számának megszaporodásával 53 a bíróságok ügyintézése állandó lemaradásban lehetett, amit az is bizonyít, hogy továbbra is gyakran találkozhatunk a perek felgyorsítását célzó intézkedésekkel. Mátyás király a birtokfoglalások, oklevelek elvétele, nemesek lakóházainak és kertjeinek megrohanása tárgyában indított perek lezárását a perbehívás idejétől a harmadik nyolcados törvényszékig engedi halasztani, 54 illetve ha a bizonyítási eljárás során oklevelek bemutatására volt szükség, akkor a második nyolcados időszakig. 55 Az évszázad végén a hatalmaskodási ügyek intézése azután - a nagyobb gyorsaság érdekében - el is szakadt a nyolcados törvény szakoktól, II. Ulászló király 1498-ban hozott intézkedése 56 nyomán a nagyobb hatalmaskodási esetekben a király már a nyolcados törvényszakokon kívül is bármikor dönthetett e perekben. Ez a változás természetesen felborította a perfolyam egyéb szakaszainak menetét is, amelynek következtében mindenekelőtt az idézés rendszerén kellett változtatni. Az említett törvény 4. §-a 57 mondta ki, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a király nem a nyolcados törvényszakokon hoz w A nyolcadok (octavae) a jelesebb ünnepek nyolcadik napját jelentették. A bíróságok általában ezeken a napokon - illetve a 15. századtól eltolódva, ezek után - kezdték meg működésüket, a jogi szaknyelvben tehát gyakorlatilag a bírósági munka időszakát jelölték. A bírósági gyakorlat általában két, 40-40 napig tartó nagy oktáva és két, 20-20 napig tartó kis oktáva köré szerveződött. Részletesebben lsd. BÉLI, 1996. 94-95. 50 A három vásáron való kikiáltás (proclamatio trineforensis) a bírói fórum elé történő idézés leghangsúlyosabb formája volt. A 13-14. században még hat eredménytelen idézés után alkalmazták, a későbbiekben viszont - az eljárás idejének lerövidítése érdekében - már a harmadik esetben is így idézték meg az alperest, ami gyakorlatilag abból állt, hogy a perbe hívást három egymást követő megyei vásáron hirdették ki. Ha az alperes a három vásáron történő kikiáltás ellenére sem jelent meg, a bíróság a felperes javára döntötte el a pert. A három vásáron történő kikiáltást Mátyás király 1486. évi Nagyobb dekrétuma (17. tc. CJH 421.) törölte el. BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 1996. 55. 51 Albert 1439. 33. tc. (CJH 295.) 52 Albert 1439. 29. tc. 10. § (CJH 293.) 53 Zsigmond király 1435. évi II. dekrétuma egyenesen „féktelen gyakorlatba jött" (effraenatus abusus) hatalmaskodásokról beszél (6. § - CJH 259.). 54 Mátyás 1464. 7. tc. (CJH 349.) 55 Mátyás 1486. 6. tc. 2. § (CJH 411.), és ugyanezt megismétli II. Ulászló 1492. 54. tc. 3. és 4. § (CJH 517.) 56 II. Ulászló 1498. 8. tc. 3. § (CJH 599-601.) 57 CJH 601.
