Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN

delkezések, amelyek jobbára a forradalmak hasonló tárgyú vívmányait is többékevésbé magukba ötvözni kényszerültek. A nevelésügy, a tudomány felszabadítását célzó küzdelem eredői persze jóval a megkésett polgári átalakulásokat megelőző időkben gyökereztek. Az idevágó törekvések általános értelemben a tudomány (nemzeti méretű) felszabadításának ügyében, vagy konkrét formában többnyire a porosz-német talajon kifejtett Lehrund Lernfreiheit (a tanítás és tanulás szabadsága) gondolatában öltöttek testet. A gyűjtőfogalom tartalmi kiteljesedése is jól illett a megkésett polgári átalakuláshoz, miután abban gyakran a történelmileg megszentelt társadalmi tapasztalatokra helyeződtek át a hangsúlyok. A tanszabadság alapján nyugvó modern burzsoá nevelési szisztéma ugyanis a protestáns autonómia sok véráldozattal megszentelt hagyományaihoz kapcsolódott, a rendszer ősforrásai pedig egyenesen a történelmi középkor egyetemi szabadságának az emlékeihez tapadtak. Az átalakulás eszmei előkészítői tették alkalmassá a Lehr- und Lernfreiheitszisztémát a modern burzsoá társadalom harmadik nagy fejlődési fázisának a szolgálatára, midőn a történelmi hagyományokon nyugvó rendszert polgári tartalommal telítették. Általános értelemben előtérbe állították a szellem (a tudomány) szabadságát és a nevelés tudományos megalapozottságának a szükségességét kiemelve, a polgári szabadságjogok körébe emelték a benne rejlő lehetőségeket. így vált a tanszabadság természetes alkotóelemévé a tudományos meggyőződés (a tudományos igazságba vetett hit) szabadsága, függetlensége és cenzúramentessége. Mindez persze nagy ígéretnek tűnt a polgári szabadságjogok alkotmányos garantálásának a kiépítésében, miután a szisztéma többnyire eredményesen követelte helyét a chartális alkotmányos keretek között. A szellem szabad versenyének a kibontakoztatása, a tudományok differenciálódásának felszabadítása és a módszertan forradalmasíthatósága is szervesen hozzá tartozott az egyébként sokféle értelmezésben használt szisztémához. Hazánkban elsőként a nyugati protestáns egyetemeket megjárt gondolkodóinknál jelentkezett a tudományszabadság tudatos vállalása, majd viszonylag hamar felébredt egy határozottan politikai tartalmú tanszabadság-gondolat, amely nyilván a nemzeti ébredéssel és az idegen elnyomás elleni törekvésekkel is összefüggésben állt. Főként az az eszmei előrehaladás vonta magára a figyelmünket, amely a magyar reformkorszakkal, a kibontakozó politikai hírlapirodalommal, a születő nemzeti értelmiség különleges történelmi szerepének az érlelődésével párhuzamosan jelentkezett a megkésett polgári átalakulás előtörténetében. A késleltető tényezők tartós érvényesülése is hozzájárult a szellemi építkezéshez, a tudomány felszabadításának előtérbe kerüléséhez. Ily módon a magyar reformkori közgondolkodás — főként a 40-es évektől — már egyfajta sajátos messianizmussal tekintett a tudományszabadság jöveteléhez. „Korszerűbb tanítmány- és tanulmányrendszer után sóvárog nálunk" is a gondolat, nem egyszer kifejezetten a porosz-német talajon fogant Lehrfreiheit utáni vonzódást kifejezésre juttatva (HAJDÚ J.). „Kettőzött súllyal érzi" ekkor már a nemzet a legszentebb jogai egyikének tekintett nevelésügy elszomorító inerciába íulladását. Még az oly bölcs mérsékletü Deák Ferencet