Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN

köszönetünk nyilvánítását egy válaszfeliratban felterjesszük-e vagy sem?" A tudomány és egyáltalán a gondolat szabadságát igénylők még korábban felfigyelhettek arra, hogy a rendek a „praeventiv cenzúra " megszüntetésétől már az országgyűlési tárgyalások anyagának kiadása körül zajló vitában visszarettennek. Hiába érvelt Breznó-bánya követe, hogy „...a czél nem lehet egyéb, mint az igazság tisztába hozatala, mit súrlódás útján az eszméhiek minden oldali meghányása, vetése útján az igazságot kideríteni" feladata. (ORSZÁGGYŰLÉSI IROMÁNYOK) Még azok is hátrálni akartak — mondta ugyanott Korpona követe — akik a kerületi üléseken a nádorhoz küldendő, ilyen tárgyú üzenetet nyilvánvalóan helyeselték. Hiába a dezertőr közhangulattal szemben akár egy Kossuth szenvedélyes hangvételű kitörése is, az aggodalmaskodók hangja csak nem csitult. A fennálló állapotokat védelmezők figyelmét még inkább magára vonhatta a rendek Janusarcú magatartása, az örökváltság, a közteherviselés, illetve akár a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában kibontakozó viták nyomán. A kánnentesítés történelmi eredőinek élénk polémiája, illetve a közoktatás nyelvének „kirekesztőleg" magyarrá tétele mellett elhangzó ellentmondásos nemesi érvelésben nemegyszer a visszahúzó erők jelenlétére is rá lehetne mutatni. „Nem az anyagi érdekek hajhászása, nem az ipar és a kereskedés az, amely a népek közepette uralkodó nyomorúságot megszűnteti" — mondta például az esztergomi káptalan követe. De „...a tudomány sem lészen az, hanem csak a nagyoknak és hatalmasoknak áldozatra készségében rejlik a haza üdve ". Ennek ellenére témánk kapcsán a márciusi törvények megszületésére kell irányítani a figyelmet, amely minden ellentmondásossága ellenére az utolsó rendi országgyűlés munkájának eredményeként vált ismeretessé, és ebben a jogalkotási gyűjtőfogalmunkban benne foglaltatott az Európa-szerte elsők között legalizált tanszabadság is. Látni kell tehát, hogy az utolsó magyar rendi országgyűlés milyen tényezők hatása alatt tette meg a márciusi törvényekhez vezető utat, ami egyben a korszakváltás kezdetévé lett hazánkban a tudomány polgári értelemben vett felszabadításában. A megkésett polgári forradalmak eredményeit aposztrofálva jól tudjuk viszont, hogy még a győztes ellenforradalom erői sem tudtak kitérni 1848 után a polgári szabadság, a jogegyenlőség és általában a burzsoá állam- és jogrend létjogosultságának bizonyos fokú elfogadása elől. Felülről, jobbára éppen a félúton elakadt polgári átalakulások örökségének végrehajtójaként szinte mindenütt helyet adtak az alkotmányos rend, illetve a parlamentarizmus kiépítésének és a hatályos jogállapotok alapelemeinek korszerűsítése mellett az ítélkező közhatalmi tevékenységnek, valamint a végrehajtó hatalom elválasztását is megkezdték. A képviseleti, az önkormányzati, illetve az állampolgári jogok megvalósult, vagy éppen kilátásba helyezett kiszélesítésével, valamint a gazdasági szabadság korlátjainak felszámolásával egyidejűleg széltében feltűntek a nevelés, továbbá a tudomány szabadságát deklaráló intézkedések, amelyek nyomán modem közoktatási-nevelési rendszerek kibontakozásának vagyunk a tanúi. Ez utóbbi kérdéskörben önálló tényezőként is feltűntek a modern felsőoktatási (egyetemi) rendszerek megteremtését célzó ren-