Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN
HORVÁTH PÁL A megkésett polgári átalakulás időszakában (Ad/az 1848:19.tc.) A megkésett polgári átalakulások jellegzetességeihez tartozott szerte Európában, hogy az institúciók részleges (reformok útján történő) átalakítása jóval az adott társadalmi forradalmak kirobbanását megelőző időkben napirendre került, s hol felülről, például a közjó szolgálatától is indíttatva, illetve a kényszerű külső körülményeknek engedve, hol pedig alulról az ébredő nemzeti öntudat hatása alá kerülve, (sporadikusan bár) életképes elemei is feltűntek a polgári jellegű állam- és jogintézményeknek. Elég volna csupán a porosz-utas agrárátalakulások intézményesítésének a hullámaira, a polgári jellegű (helyi) önkormányzati rendszerek kibontakozására, illetve szélesebb értelemben az áruforgalmi viszonyokhoz tapadó, merőben új institúciók befogadására, stb. utalnunk, miután ezek az ún. előtörténeti tényezők az Elbától keletre fokozatosan szinte minden nép történetében felszínre kerültek a 19. század első felében. Közép- és Kelet-Európa megkésett társadalmi átalakulásának a felidézett történelmi sajátosságai még hosszú ideig nem érintették a fennálló állapotok alapjait, mégis a releváns jogi viszonyok egyes elemeinek az átalakulását is előidézhették. Főként a klasszikus (francia) polgári átalakulás, illetve a napóleoni háborúk hatása alatt láthatjuk szembetűnő módon az érintett társadalmak sajátos metamorfózisát. A példa mégis sántít, hiszen az idevágó (intézményesült) átalakulások jobbára talajtalanok maradtak, vagy éppen az oktroj ellenhatásaként enerválódtak. Szélesebb értelemben maradandó elemként hatott azonban az elháríthatatlan társadalmi-politikai reform gondolata, melynek a hatása alól még a szentszövetségi reakció vezető tényezői sem vonhatták ki magukat. így történik, hogy az uralkodó történeti jogállapotok testébe beépülve (integrálva) tűntek fel az új institúciók és ennek a legalizálását szolgálva széltében meghonosodott a refomijogalkotásokra való törekvés. Szerte az érintett kontinentális területeken a reformmozgalom, hazánkban az institúciókat elméletileg kiformáló doktrilerség és a céltudatos reformokra törekvés egyaránt a jogalkotást hívta segítségül, és az elért részeredmények példáin lelkesülve gyakran merőben új intézmények legalizálására törekedett. íme, innen fakadt a felidézett kor közgondolkodásának a szélesebb értelemben vett „eljogásziasodása", miután általánosan meggyőződéssé lett, például hogy „a haza kifejlődését csak a törvényhozástól várhatjuk". A hazai viszonyokat érintve Eötvös Józsefet szoktuk idézni, mondván, hogy „...éppen törvényhozásunk az, melyben az újjászületésünk egyetlen, de biztos eszközét keresem ". Valójában ez a felfogás nálunk is
