Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HALABUK JÓZSEF: EGY ÚRBÉRI PERBELI BÜNTETŐ ÜGY (Albertfalva, 1820-1830-as évek)

Ferentz Albertfalvai Bíró hozzájővén így szólította meg a Tanút: Ugy-e bár Tichi, én és maga Sajátunkat bírjuk, a mit igaz úton keresstünk? De Bock Mátyás a maga birtokát lehetetlen lévén, hogy szabad módon juthatott volna hozzá, vagy találta, vagy lopta. Azt is mondotta Watzin Ferentz a Tanúnak, hogy ugyan ezt vesse szemére Bock Mátyásnak." - Uitz Mátyás ötvenöt éves falubeli kapás tanúsította: „látta, hogy Neumann Gottlieb Albertfalvai Asztalos valami három hét előtt Vatzin Ferentz Albertfalvai Bírót tisztelettel meg szólítván, hogy miért tesz néki annyi galibákat a fűért járó garassá végett, a felelet helyett mindjárt mellybe taszítván másodszor is úgy rá ütött, hogy az udvarába le esne. Ekkor Renner nevü Ats elkiáltotta magát, hogy üssétek! A véle lévő Legényei Watzinnak mindjárt bementek az udvarba s Neumannt egészben vérig a földön öszve hurzsolták s verték, ezután Neumann feleségivei el akarván menni Promontoriumba részint magát bé köttetni a seborvos által, részint panaszra az urassághoz (...)". - A felzaklatott falubeliek ügyében az alispán nyugalomra intette az érintetteket, megjegyezve „figyelmet érdemelne azonban, hogy ugyan azon Bíró ellen hét folyamodók hasonló panaszukat tette, ahhoz képest, mint hogy Bírónak kötelessége inkább az, hogy a nyughatatlan lakosokat tsillapítsa, és a jó rendet feltartsa, (...) őtet hathatósan meg-fedvén, minden további nyughatatlankodásoktól hivatala elvesztésének fenyítése alatt, tiltsa el." A végeredményben (helyi) társadalmi feszültség, csoportérdekek ütközése gerjesztette összeütközés mellett más események is eredményeztek összezördüléseket. Jellegzetes oka volt a rendzavarásnak a gazdasági érdekeltségek valamilyen más mezben történő megjelenítődése. Ilyen megjelenési forma volt a nemzetiségi ellentétek bizonyos sávjának esetenkénti felbukkanása. Az általában - még helyi falusi viszonylatban is átlagosnak, „családon belülinek", különösebb következményektől mentesnek tartható - jelentéktelen feszültségek szinte kizárólag közgazdasági okok nyomán kaptak „színt". így esett meg ez az 1834. március 6-i és 7-i kocsmai verekedések, s az azokat követő vitatkozások esetében is. A büntetés kiszabása is ennek megfelelő volt. Némi fenyítés elrendelése, a kocsmai záróra előbbre hozása mellett, a verekedésben főkolomposoknak tekintett iparoslegények eltávolítása a faluból. Az ismert rendbontások jellege többé-kevésbé egybevágó volt. Beleillik ebbe az összképbe (a rendelkezésünkre álló adatok szerint és azok, valamint az általuk feltételezhetőek szerint) egy eléggé rejtélyesnek tűnő eset is: Amon János - korábbi ismert helybeli lakos - egykor a faluvezetéssel szemben békétlenkedők táborának jellegzetes alakja volt. Esztendőkkel később személyével s közszereplésével, mint a helyi nyugalom feltételezett megzavarójával, találkozunk (egy hivatalos pestvármegyei irat kapcsán). ,,A' pesti kívátságos Órás czéh" ugyanis kérvénnyel fordult a vármegyéhez, közbenjárását kérve, mivel ismereteik szerint „Ámon Hieronimus azelőtt Albertfalvai, most pedig itteni lakos, 's óracsináló" - „ rendű vétségekért, jelesen Albertfalván az ottani lakósoknak az Urasság ellen lett fellazításáért vasba Ráckeve Uradalomba kisértetett". A vármegyei kisgyűlés 1831. április 15-én hozott határozatával a kérvényezőket közvetlenül az uradalomhoz utasí-